Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A család jogi védelme

92 ALFÖLDY EDE ságaitól, kénytelen külön útakat és módokat keresni és — úgy látszik — talál is a szerelmi élet leélésére. Ez a társadalmi állapot nemcsak a törvényesség és a közerkölcsiség szempontjából nem örvendetes, hanem főként amiatt, mert leple alatt tragédiák lappanganak. Nem veszélytelen és nem kockázatmentes a házasságkötésnek valamint a boldogtalan házasságkötelékéből való menekülhetésnek gyökeres megkönnyítése sem, de ezek a veszedelmek és kockázatok távolról sem ölthetnek olyan mérveket, mint amilyen sorscsapás a házasságból való kirekesztettség, a boldogtalan házasságban való raboskodás és a szerelmi életnek titkos utakra való leszorulása. A családvédelmi jogszabályoknak a házassági kötelék fölbonthatatlansága felé fokozódó szigorításán kívül más családjogi vonatkozású szabályok is útjában állhatnak annak, hogy a családalapítás boldogságából a lehető legtöbb ember kivehesse a részét. Gátolja például a házasság intézményének kielégítő mértékben való kibontakozását az a körülmény, amely szerint a jogszabályok nem alkalmazkodnak kellő rugalmassággal azokhoz a gyökeres változásokhoz és eltolódásokhoz, amelyek az idők folyamán a családnak és a társadalomnak egymáshoz való viszonyában beállottak. A családi kör lényegesen megszűkült és a legritkább esetekben terjed túl a házastársak és a gyermekek létszámán, ezenkívül a családi föladatok is megváltoztak és kevesebbek lettek, mert azt a föladatkört, amelyet hajdan szükségszerűen a család töltött be, ma már nagyrészt a társadalom látja el, még pedig jobban, mint a család és ennélfogva kár volna erőltetni, hogy a családi kör továbbra is a régi terjedelemben álljon fönn. Az a nemes verseny, amely az egyén gondozása, védelme, ápolása, nevelése, művelődése és ált^ában boldoguihatása terén a család és a társadalom között folyamatban van, mindinkább a társadalom győzelmével szokott végződni. A társadalomnak ez a fölülkerekedése nem jelenti a család értékcsökkenését, sőt a nagyrészt teljesíthetetlenekké vált kötelességek egész sorozatától való megszabadulással nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy a család minden erejét eszményi céljának és természetes rendeltetésének szentelhesse. Ezeknek a céloknak a megvalósítása tekintetében a család versenytárs nélkül áll ugyan, de idegenszerű föladatokkal és kötelességekkel való túlterheltetése a család boldogító képességét és vonzóerejét megbénítja, egyúttal természetes rendeltetésétől elvonja. A család természetes rendeltetésének a lényegéhez nem tartozó követelményeket se az egyén ne támasszon a család irányában, se a család ne nehezítse meg ilyen követelményekkel az egyénnek családalapításra irányuló elhatározását, vagy a családban való