Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A család jogi védelme

A CSALÁD JOGI VÉDELME 93 bentmaradhatását és akkor megszűnik a legnagyobb akadálya annak, hogy minden arravaló ember a családi boldogságból ki vehesse a maga részét. Régmúlt idők elavult hagyományaiként több olyan súlyos teher felejtődött a család vállain, amely terhek ma már egészen szükségtelenül nehezítik a családnak különben is alig elviselhető gondjait. Mi szükség van még ma is például arra, hogy a gyermekek 24-ik életévük betöltéséig kiskorúakként a család kötelező ellátása és gondozása alá tartozzanak, holott már a 20 éves ember is csak kivételesen él a szülői házban és csak kivételesen nem éri el a testi és szellemi érettségnek azt a fokát, amely önállóságra és önfentartásra képesít. Abból a körülményből, amely szerint mindég vannak és mindég lesznek szülők, akik a szükséges mértéken és időn túl is elhalmozzák gyermekeiket jótéteményeikkel, még nem következik az, hogy a szülői önfeláldozást általános jogi kötelezettséggé kelljen átalakítani, mert a szeretet kikényszeríthetősége képtelenség. Általában a gyermekek érdekével sem egyeztethető össze az, hogy 20-ik életévükön túl is szülői hatalom alatt álljanak és az életerejük kibontakozásához valamint a jövőjük megalapozásához szükséges szabadságot nélkülözzék. A kiskorúság időtartamának mesterségesen túlhosszúra nyújtása, ami az élet teljességének a megcsonkításával egyértelmű, azokból a letűnt időkből származó csökevény, amidőn még a családi kör egyszerre több nemzedéknek volt életfogytiglan otthona, hazája, mindene, és amidőn a jogszabályokat a nagy néptömegek érdekeinek a figyelmenkívülhagyásával azoknak a kiváltságosoknak a testére szabták, akiknek nem szoktak megélhetési gondjaik lenni, tehát a kiskorúság nincsen ártalmukra, sőt megvédi őket attól a veszedelemtől, hogy vagyonukat könnyelműen eltékozolják. Nem vonták még le a jogi szabályok annak a gyökeres változásnak a következményeit sem, amely változás az idők folyamán a házastársak vagyoni helyzetében és kenyérkereseti viszonyaiban beállott. A fejlődés iránya világosan mutatja, hogy a gazdasági kérdéseknek a házassági viszonyból a lehetőségig való kiküszöbölése, nemkülönben a házastársaknak a vagyoni kérdések tekintetében egymástól a lehetőségig való függetlenítése felé haladunk. Ennek a fejlődési iránynak a célhozjutásával lényegesen csökkennének a házasságok létesülésének az akadályai és könnyebben valósulhatna meg a házasság erkölcsi jellegének megfelelően az a cél. hogy a házasságkötéseknél az anyagias szempontok háttérbe szorításával a kölcsönös vonzalom jusson döntő szerephez. A női nemnek rohamos előretörése a iogegvenlőség és gazdasági önállóság felé, meg-megakad néha, de végleges