Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - Fejezetek a nemzetközi magánjog köréből. [1. r.]

86 SZEMLE munkásához, mini annak tulajdonosához, és általában jobban a balesetei szenvedetthez, mint a balesetet nem szenvedetthez. 1. Ez most mind máskép lesz. A tényállást minden részében iki kell vizsgálni. 2. Az egyezség a per esélyeinek fokozott bizonytalansága miatt igen ritka lesz. 3. Olyan ítéleteket kell majd hoznunk: amelyeknek szívünk ellentmond. További várható kedvezőtlen hatása a döntvénynek, hogy bizonytalanságban hagyja a bírót a következő íkérdésben: Lehet-e el is utasítani a keresetet akikor, ha a balesetet mindkét fél okozta? Az alperes előreláthatóan minden ily esetben hivatkozni fog a döntvény befejező szavaira: ,,. . . a bíróság az eset körülményiéinek figyelembevételével . . . határozza meg, van-e . . . helye kártérítésnek". Határozhat tehát úgy is, fogja allegálni az alperes, hogy nincs helye. Végül pedig félő, hogy a döntvény hatása alatt hamarosan felüti fejéi egy új, nehéz pertipus: a kár- és szavatossági biztosítás leszállítása iránti per Ennek eszmemenete a következő lesz: ,,A szerződés kötésekor a kir. Kúria 70. számú döntvénye még nem volt meg, akkor tehát nagy volt a veszélyviselési kockázat, és így nagy lett a (biztosítási évi díj. A 70. számú döntvény folytán a kockázat felényire csökkent, ildomos és méltányos tehát, hogy a szerződési díj a 10 évi tartam hátralevő részére felényire szállíttassék le. Ezt»a leszállítást ezennel keresetbe veszeimf'. Dr. Kartal Ignác * A Jogtudományi Közlöny megszűnése fájó érzést kelt jogászközönsé günkben. Nyolc évtizeden át hűséges informálója, megbízható oktatója és felvilágosítója volt e lap a magyar jogászságnak. Jogunk fejlesztésében ve zető szerepe volt e lapnak. Vezércikkei előkelő hangjukkal, független felfogásukkal, tudományos nívójukkal iránvítója voltak jogászközönségünknek hangoztatója a független jogi meggvőződésnek. A lap Szemle-rovata pedig friss szellemű, érdekes és szellemes bírálója — ha néha éles bírálója is — a jelentősebb jogi eseményeknek. A bírálatnak ezen egyéni hangja hiányozni fog jogi szakirodalmunkban, az egész lap objektív, tudományos tartalma mellett ez a hang mindenkor felfigyelésre késztetett. Felvillanó, bevilágító hangí-zín volt jogi életünkben a Jogtudományi Közlöny szerkesztőjének, dr. Vámbéri' Rusztcnmek, ez a szemle-bírálata, jogi szaklapjaink szürkébb tónusát élénken színezte. Jogéletünk leszegényedésének gyötrelmes jele a Jogtudományi Közlöny megszűnése. Fájón búcsúzunk e laptól, mint jogászok és fájón, mint laptársak. Annál fájóbban, mert ha végignézünk jogi szaklapjainkon: a ser bővült, több jogi szaklap jelenik, mint valaha. Sajnos, a leghagyománvosabhat, a legértékesebbet és a legérdekesebbet ezentúl nélkülöznünk kell. * A Budapesti Ügyvédi Kamara választási harcainak előcsatározása volt az ügyvédvizsgáló bizottságba való választás. Ezt az előcsatát nem nyert? meg az ügyvédi kar, mert megsebesült ezen az előcsatározáson az ügvvédi kar autonómiája. A kamarai autonómia védői nem fognak e jelölésekre hi vatkozhatni példaadásul arra, hogy az autonómia mindig felelősségénk magaslatára tudott emelkedni. Az autonómia köteles a pártoktól független lenni akkor, amidőn a pártok betöltötték azt a hivatásukat, hogy megválasztották a Kamara vezetőségét. Az ügyvédvizsgáló bizottságba való választás a Kamara választmányának kebelén belül folyt le. Ily alkalommal, pártoknak megnyilatkozniok nem lehet. Aki az ügyvédvizsgáló bizottság új listáját végignézi, az megállapíthatja — ezzel a legkevésbbé sem kívánjuk bírálni a megválasztottak személyét — hogy az autonómia révén oly férfiak mellőztettek, akiknek oda valóságához a kétség nem fér és akik nélkül ez a bizottság nem hiánytalan. Nélkülözte a Kamara a választásnál a tárgyilagosságot, nélkülözte a tudás és hivatottság iránti tiszteletet és mellőzte az igazi odavalóság méltányolását. Nem örömmel állapítjuk meg, hogy az autonómia kisiklását kénytelen volt jóvátenni az igazságügyi kormányzat a/