Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - Fejezetek a nemzetközi magánjog köréből. [1. r.]

82 IRODALOM egyház is societas perfecta, nemcsak az állam, tehát souverain, aki neon, szorul jogának kikényszerítésében a brachium xaeculere, a physikai kényszert ma már (kizárólagosan birtokában tartó államhatalom segítségiélre, hanem belső jogi rendjét fenn tudja tartani saját spiritualisticus eszközeivel is Ezért él az egyházi bíró ítéletéhen az egyház joga, ha nincsen is rendelkezésére, mindig a physikai kényszer. Móra Mihály pompás dolgozata egyaránt kiterjed mindazokra a jogelvedre, amelyek az ítélet végrehajtásával kapcsolatosaik és mindenkor1 szabatosan fejezi ki mondanivalóját. Dolgozatát jogi irodalmunknak határozoll nyereségül fogja tekinteni mindaz, aki essayjét végigtanulmányozza. E helyütt őszinte üdvkívánatainkát fejezzük ki a theologiai kar kánonjogi semináriuima vezetőjének, dr. Bariainy|ay Justin professor úrnak, hogy a mai sokszorosan nehéz életvisizonyok közepette is ily szép dokumentum tanúsítja a semináriumában folyó elmélyedő tudományos búvárkodást. Dr. Lutter János. * Kérészi Zoltán: A Corpus Juris Hungarici mint írott jogi kútfő. (Különlenyomat a m. kir. Erzsébet tudományegyetem 1934/35. tanévi irataiból.) Pécs, Dunántúl, Egyetemi Nyomda, 1935. A pécsi Erzsébet tudományegyetem 1934. évi november hó 18-iki ünnepélyes közgyűlésén Kérészy Zoltán egyetemi professzor a Corpus Juris Hungarici 350 éves jubileuma alkalmiból fenti címmel előadást tartott, mely az egyetem 1934/35 tanévi irataiban most jelent meg. Szerző a Corpus Juris elnevezés eredetének kutatása során megállapítja, hogy joggyűjtemény (collectio) és Corpus Juris közt középkori értelmében lényegileg különbség alig van. Mindkettő a jogszabályok bizonyos összegének foglalatát jelenti és különböző kútfőkből vett joganyagot tartalmaz. Ekkoriban még a szokásjog a legáltalánosabb és legelterjedtebb jogi kútfő. A régi magyar jog generális szabálya szintén a szokás. Még a törvényben foglalt jogot is az országos szokásjog alkatelemeként fogják fel. Ennek oka és magyarázata a dekrétumok primitív módon történő kihirdetése. Ezek a körülmények a jogéletben nagyfokú bizonytalanságot eredményeztek, miért is egyre jobban erősödik az a törekvés, hogy az ingadozó, változó .szokásjog uralmát az írott jogé váltsa fel. Eme törekvések eredménye gyanánt jön létre Werbőczy Hármaskönyve, amely az országos szokás jog feljegyzését tartalmazza, de annak dacára, hogv az országgyűlések (pl. az 1514:63. t. c.) írott jog (iura regni scripta) gyanánt jelölik meg mégsem írott jog, mert a szokásjog eredeti mivoltát és erejét írásbafoglalása dacára is megtartja. A szokásjog egybefoglalása mellett felmerül a dekrétumok egységes munkálatbafoglalásának szüksége is. A hivatalos törekvések azonban nem vezetnek célhoz. Magánmunkálatok indulnak meg tehát, melyek nek eredményeként Joannes Sambucus és Ilosvay István kísérletei ulán 1584-ben Mossóczy Zakariás és Telegdy Miklós pécsi püspök munkálata jön létre, amely, noha nem viseli még a Corpus Juris címet, mégis méltán tekinthető a Corpus Juris Hungarici első kiadásának Szerző ezek után azt a kérdést vizsgálja, minő szerep jutott a szerkesztés körül a két társszerzőnek, majd gondos precizitással ismerteti a Corpus Juris Hungarici különböző (Szentiványi-, Szegedi-, Geguss-féle és millenniumi stb.) kiadásait, azok szövgeit és függelékeit (Enchiridion, Cynosura, Faragó: Repertórium). Ismerteti a Kovachichoknak a Corpus Juris Hungarici kiegészítését és a dekrétumok szövegének helyesbbítését célzó törekvéseit s ezzel összefüggően tisztázza a Corpus Juris Hungarici, mint írott jogi kútfőnek sajátos jellegét és jogi természetét. Megállapítja, hogy az a közszokás, vagyis a törvényszéki gyakorlat folytán írott jogi kútfő erejét s tekintélyét nyerte, mert ámbár a mű törvényhozási intézkedéssel törvénykönyvi erőre nem emelkedett több százados jogszokás szentesítette. Kötelező ereje és hatálya voltaképpen mé-