Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - A végrendelettel elhagyott vagy az elajándékozott ági vagyontárgy értékét kell-e pótolni a szerzeményből

A VÉGRENDELETI VAGYON 75 egyenlő értékűek. Az ágit végrendelettel feleségének hagyja; a másikról nem szól. Felesleges is, mert a törvény alapján úgy is reá száll. Ha az ági ház értékét meg kellene téríteni, az annyit jelentene, hogy az özvegy megveszi az ági házat. Volt-e tehát értelme a végrendeletnek? Talán ebben az esetben is mondhatná valaki, hogy van értelme a végrendeletnek, mert az özvegy megkapja a házat természetben (talán éppen abban laktak). De mit lehetne szólni akkor, ha az örökhagyónak van egy 15 ezer pengős ági takarékpénztári betétje és egy 15 ezer pengős szerzeményi betétje, és az előbbit házastársának hagyja végrendelettel? Ezt tehát a házastárs megkapná a végrendelet alapján, a másikat pedig törvényes öröklés alapján s azután megtérítene 15 ezer pengőt az ági örökösnek a végrendelettel elhagyott betét hiányzó ági értékeként. Vájjon ezt akarta az örökhagyó? Komédiát akart csinálni végrendelkezésével? Ide vezet az a felfogás, amely téves alapból indul ki. Talán azt lehetne mondani, hogy ezek groteszk példák; ilyenek nem is fordulnak elő. De ha valamely jogszabály alkalmazásának lehetőségeit vizsgáljuk, éppen az ilyen — mondjuk — szélsőséges példák mutatják meg, hogy helyesen alkalmazzuk-e, mert a jogszabálynak és alkalmazásának olyannak kell lennie, hogy mindenesetben helyes eredményre vezessen. És ha groteszk példát hoztam volna fel, arra csak azt mondom, hogy hosszú bírói pályámon azt tapasztaltam, hogy az élet egyremásra olyan eseteket, valóban furcsa eseteket vet fel, amilyeneket kigondolni nem is tudunk, bármennyire végig gondolunk minden elképzelhető esetet. A Kúria 1907 február 20-án 10647—1905. sz. ítéleténél az volt az eset, hogy az örökhagyó ági ingatlanai egyrészét elidegenítette; azután 1869-ben kelt végrendeletében minden (felsorolt) vagyonát feleségének hagyta. Ebben a vagyonban ági ingatlanok is voltak; ezek egyrészét az örökhagyó a végrendelkezés után elidegenítette és azután ingatlanokat szerzett; meghalt 1898-ban. Az ági örökösök ezekből a szerzeményi ingatlanokból követelték 1. az elidegenített ági ingatlanok értékét és 2. a végrendeletben a feleségnek hagyott ági ingatlanok értékét. A Kúria kimondta, hogy a hagyatékban meglevő, de végrendelettel másnak hagyott ági vagyon értékét nem kell pótolni; de nem kell pótolni a végrendelkezés előtt elidegenített ági vagyon értékét sem (mert egész vagyonát feleségére hagyván, ezzel kifejezte azt a szándékát, hogy az ági örökösöket kizárja), valamint a végrendeletben a feleségnek hagyott, de később elidegenített ingatlanok értékét sem (mert ezekről végrendelkezett). Az 1910 szeptember 14-én 2324—1910. számú ítéletnél