Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - A végrendelettel elhagyott vagy az elajándékozott ági vagyontárgy értékét kell-e pótolni a szerzeményből

76 DR. PAP ISTVÁN a Kúria ettől az állásponttól eltért, mert kimondta, hogy az ági ház értékét, melynek felét az örökhagyó 1886-ban feleségére ruházta, másik felét pedig neki hagyta, pótolni kell és pedig felét az átruházáskor, (1886) volt értékben, felét pedig az örökség megnyiltakor (1898) volt értékben. De már 1915 december 14-én 5797—1915. szám alatt hozott ítéletében visszatért a Kúria az előbbi álláspontra, kimondva, hogy amit az örökhagyó végrendelettel elhagyott, annak értékét nem kell pótolni, mert az ági vagyontárgy meg van a hagyatékban természetben, de mivel az örökhagyó arról végrendelkezett, arra törvényes (ági) öröklésnek helye nem lehet. Az eddigiekből az a jogszabály következik, hogy ha az örökhagyó ági vagyontárgyáról végrendelkezett (azt nem az ági örökösnek hagyta), annak értékét nem kell pótolni. Egészen furcsa lenne, ha az egyik ági földet az örökhagyó az egyik ági örökösnek hagyta, a másik ági földet törvény alapján örökli a két örökös (természetesen az is, aki a másik földet végrendelet alapján kapja), azután pedig ennek az értékét meg kellene téríteni a szerzeményből s ezt az értéket a két ági örökös kapná. így nőne meg az ági vagyon. Ugyanezt a fentebbi szabályt kell alkalmazni arra az esetre is, ha az örökhagyó ági vagyontárgyát elajándékozta. Ez nem is kíván bővebb indokolást. Elég arra utalni, hogy az örökösödésijog területén az ajándékozás — hatásában rendszerint ugyanolyan megítélés alá esik, mint a végrendelkezés. Így a kötelesrészt ajándékkal éppen úgy nem lehet sérteni, mint végrendelettel; — a közös törzsről akár törvényes öröklés, akár végrendelet, akár ajándék utján hárult vagyon egyaránt ági; — az örökösödési szerződést, korrespektív végrendeletet ellenkező végrendeleti intézkedéssel, sem pedig ajándékkal meghiúsítani nem lehet. Ha az örökhagyó végrendelettel másnak (nem az ági örökösnek) hagyta ági házát, pl. az egyháznak, *nnak értékét a fentebbiek szerint pótolni nem kell. Ha pedig házát, amit az egyháznak szánt, még életében átadja (ajándék), nem lehet más az eredmény, nem lehet arra jutni, hogy ebben az esetben pótolni kell annak értékét, mert ez a megoldás ellenkeznék a logikával, de ellenkeznék az örökhagyó szándékával, akaratával is, mert az örökhagyó azzal, hogy azt elajándékozta s ekként elvonta az ági öröklés alól, azt az akaratát nyilvánította, hogy abból az ági örököst ki akarja zárni. A fentebb említett 2324—1910. sz. esetben a Kúria az ági ház elajándékozott felének értékben va!ó pótlását rendelte el; s az 1916 május 17-én kelt 9050—1915 sz. ítélet is még hasonló állásponton áll. De az előbb említett okok alapján fel kellett ismerni, hogy ez az álláspont nem helyes, nem