Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Fejezetek a filmjog köréből

60 MEGJEGYZÉSEK szükség vállalkozóra s az eredeti szerző most maga adja át a filmkönyvet egy rendezőinek: pensze ilyenkor imégis csak vagy a rendező, vagy az eredeti szerző a vállalkozó, akire tehát a filmesítésnél feltétlenül szükség van. Ez esetben ha t. i. az író csak az átdolgozás jogát szerezte meg vagy ha a vállalkozó csak a filmesítés jogosítványát, mindkét felet csak egy irányban illet meg, szerzői jogosítvány s egyik a másiktól függ; gyakorlatilag az átdolgozással mint elsődleges átalakítással rendelkezik az író, míg a vállalkozó csak a filmesítés másodlagos jogára számíthat, de azt is természetszerűleg az átdolgozó művének felhasználand óságának korlátozásával. Természetes, hogy valakin.dk írói vagy vállalkozói minősége mindig attól a szándéktól függ, melyet a jog megszerzésekor a szerzővel szemben felmutatott, ha a szerződés erről nem tesz említést. Így darabolódnak széjjel az együvé tartozó s egymásból folyó szerzői jogosítványok s eredményként a vállalkozónál általában a filmesítés joga marad meg; vájjon ez a jog milyen természetű — ezt annál a szerződésnél fogjuk megállapítani, melyet a vállalkozó az átdolgozóval minden esetben köt s melyíben a „visszaváltott" jog őt megillető részének filmesítés céljára való felhasználására vagy saját megfilmesítési joga folytán filmesítésre, engedélyt ad. Ha csak az átdolgozás joga adatott meg az írónak, a filmesítés jogával ő s az eredeti szerző rendelkeznek, ha ugyanez a jog a vállalkozóé a filmesítésre az eredeti szerző külön engedélye is kell az átdolgozóén kívül. A filmesítés jogosítványa szerzői jogi, mert a szerzői jognak elismert megfilmesítési jog része (a vállalkozónál visszamaradó jog, melyet azonban, mint látni fogjuk, épúgy tovább kiad, mint az átdolgozás jogával tette) s mint ilyen, nem lehet más természetű, mint alapjoga, továbbá, mert a kiadói jogosítvány jellemző tulajdonságai benne meg nem találhatók. Ennek ellenére is a ma uralkodó felfogás az, hogy a filmesítési jog megszerzése tiszta kiadó-szerződés útján létrejövő kiadói ügylet, mert — úgymond — a vállalkozó az átdolgozást változatlanul viszi filmre, azaz nem filmesíti, csak filmreveszi. E felfogás hívei nem képesek a filmesítési jogot tartalmazó eleműket a vállalkozót lappangva folyton kísérő, de a filmesítésnél magánál meg nem nyilvánuló kiadói jogosítványtól megkülönböztetni; a filmesítést a vállalkozó épúgy kiadja kezéből, mint az átdolgozást — személyéhez tehát nem kapcsolódik a jog, viszont nem (bizonyítható az, hogy az ily kiadott s később szintén „visszaváltott" jogosítvány kiadói jogi természetű volna, sőt inkább az átdolgozás teljesen azonos szerzői jogával vehető egy kalap alá, ami természetes is, mert a megfilmesítési jog részeként szerepel. A kiadói jog kíséri a vállalkozót, de nem a filmesítési jogban nyilvánul mej s ha a vállalkozó és átdolgozó közti szerződésben találhatók is kiadói jogi vonatkozások, ezek nem a filmesítéssel kapcsolatosak; mert végtére is ilyen vonatkozások a filanszerződésben is kell, ihogy legyenek mindenütt ott, hol a váltakozó jövendő szerepére esik célzás s a filmszerződést mégsem tartják kiadói jogi szerződésnek, sem az átdolgozást kiadói ügyletnek, bár ebben is úgy résztvesz a vállalkozó, mint a filmesítésben. MEGJEGYZÉSEK. Az ügyvédi nyugdíjkérdésről vitatkoznak az ügyvédek. Dr. Oppler Emil előadása, melyről e számimkban tudósítunk, fokozott aktualitást ád ennek a fájó és gyötrelmes kérdésnek. A kirovó—felosztó állásponttal szemben állók, tehát a tőkegyűjtés pártján lévők a jövő miatt aggódnak. A budapesti kamara alelnöke sokezer más kartársával együtt a jelen miatt borul el. Minket a szivünk arra az oldalra állít, ahol a jelen fáj! Kit kínoz ma a jövő, a késő jövő? Soha bizonytalanabb a jövő nem volt, mint ma, és soha fájdalmasabb nem volt a jelen, mint ma. Kéz a szívre! — amikor ma sebek égnek, kinek gond az, hogy mi lesz 1945-ben