Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Fejezetek a filmjog köréből

FEJEZETEK A FILMJOG KÖRÉBŐL 57 ténik az ilyen engedély megszerzése s milyen a megszerzés jogi jellege s a megszerző jogállása, végül 3) ki az, aki az engedélyt megszerzi: a vállalkozó-e vagy másvalaki, pl. művészember író. E kérdések miind egymástól függnek s az első megoldása magiaután vonja a többiét is. Ad 1) A filmreviendő mü szerzője az, aki azj engedélyt megadni hivatva van, mert a megfilmesítés joga rendszerint a szerzőnek van fentartiva. A'ki az engedélyt megszerezni kívánja, rendszerint filmvállalkozó vagy maga is író, ki az átdolgozással az eredeti szerző művét gyümölcsöztetné. Ha most azt vizsgáljuk, hogy az engedély megfilmesítésre vagy csak átdolgozásra szól-e, meg kell állapítanunk, hogy az mindemkor a felek akarata szerint diöntendő el. Ha az engedély megadását tartalmazó szerződésben erről említés nem tétetik, az a vélelem, hogy a szerző a jogot a megfilmesítésre adta, melyben mint tágabb jogosítványban, az átdolgozás szűkebb joga is bentfoglaltatik. Ez — azonnal kimutatjuk — nem a leghelyesebb megoldás így, ment a jogszerzéssel kapcolatbatn a jogszerzők személyére is tekintettel kell lenni s így ez a vélelem bizonyos mértékig módosulni fog. A megfilmesítés jogának vélelmezése esetén az a .kérdés merül fel, hogyi vájjon kötelessége-e a jogot megszerzőnek az eredeti szerzővel szemben a filmet elkészíteni s hogy joga van-e két vagy több filmet is a megadott szöveg alapján készíteni bizonyos idő múlva (Ihangios és néma változat, vagy egészen új film új szereplőikkel és 'beállításban). Azt látjuk, hogy az eredeti szerző, amint a megfilmesítés jogát átruházta valakire, azzal tovább nem rendelkezhetik. Ujabb jogunk szerint azonban a megfilmesítés joga nem foglalja mindig magában az elkészült film lejátszásának jogát. Ha az engedély kifejezetten csak az átdolgozásra szól, a fiilmfelvételre ujabb engedélyt kell kérni a szerzőtől: ilyentkor lép előtérbe a vállalkozó vagy más, rendszerint íróember által megszerzett jogosítványok egymástól való különbözősége. Ad 2) Az engedélyek megszerzése — mint azt fentebb említettük — szerződéssel történik: ez az ú. n. filmszerződés (Filmlizenzvertrag), melyben az eredeti mü szerzője s az engedélyszerző fél megállapodnak az engedély megadásának bizonyos feltételeiben s rendelkeznek minden őket érdeklő kérdésről. Jogi jellegét tekintve e szerződés kizárólagos jogot ad, s ezért csak szorosan vett engedélyezésinek (Lizenz) nem minősíthető: a szerzői jog egyik különleges jogosítványának átruházása ez, mely átszáll a megszerzőre (Benützung), az engedélyt megszerző jogi helyzete is a megszerző személyétől függ, s e szerint tekinthető az engedélyadás tényleges szerzői jogi átruházásnak vagy csak „filmkészítéshez való felhasználás engedélyezésének" s mint ilyen, egy jogi engedésnek (tartalomtalan árnyékjog, ami nagyrészben a vállalkozó joga.) Ad 3) Végül nézzük, hogy rendszerint ki az, aki az engedélyt megszerzi, mert mint láttuk, minden kérdés megoldásnak szálai ebhez vezetnek. Két eset lehetséges; vagy filn±vállalkozó vagy másvalaki, mondjuk dramaturg-író szerzi meg; a vállalkozó célja a megszerzett engedély fehasználásával az átalakítást elkészíttetni, mindaddig míg összes jogait nyersen át nem adta másnak s azt elkészülve vissza nem vette; közben saját joga mint árnyékjog húzódik mellette. Az íróember saját személyében szerezte meg a jogot s maga él is vele, átalakítva a témát filmre. Mindkét esetben, ha a megfilmesítés joga ruháztatott át — ami vélelem — többször nem szükséges az eredeti szerző külön engedélye: mégpedig sem a vállalkozónak, sem másnak nem kell engedélyt kérnie a szerzőtől, amidőn az elkészített filmkönyvet forgattatni kezdi s akkor sem, amidőn az átalakított művet visszaszerzi annak átalakítójától, az átalakítónak való jogrész átadása után megmaradó árnyék jogát másnak jogával megerősítve visszakapja. Köteles-e a lekötött jognál fogva a vállalkozó vagy író a film elkészítésére? A vállalkozó, ki rendszerint üzletember, világosan tudja, amit akar s nem célja a művet az íróasztala fiókjába elcsukni: az a bizalmi viszony, mely egy ilyen tőkésvállalkozó s az eredeti szerző közt fenn kell, hogy áll-