Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Fejezetek a filmjog köréből

FEJEZETEK A FILMJOG KÖRÉBŐL 55 egyéni és ©védeti jelleget adjon, a másik, hogy ez az egyénii ós eredeti jelleg valamilyen módon meg is nyilvánuljon. Próbáljuk meg eme két feltételt a közvetlen fiiknek csoportjára alkalmazni. Egyénii és eredeti jelleg, nyilatkozik a filmoperatőr kezdetleges felvételénél, melynek eredménye mint fénykép kerül oltalom alá; védelemben részesül feltétlenül a híradók, utazási fimek rendezője, még iákkor is, ha az maga az operatőír, de ez a védelem nem fényképészeti már, hanem filmjogi. Az esetiben, ha például egy színpadi előadás kerülne filmre (pantomim), de csak filmrevitel útján, az egyéni jelleget csak ia felvevő szolgáltatja s az oltalom fénykép és zá, bár annak a műnek szerzője van, kinek azonban a filmhez semmi köze mint szerző s megalkotásában nem vesz részt. Nem azzal a célzattal írja művet, avagy mutatja be az eseményt, hogy a filmre kerüljön. Ezzel nem tévesztendő össze az a tény, hogy azért engedélye kell az illető mű filmreviteléihez, csak' mint mozgóién vképészeti mű szerzője, nem jön számításiba, sőt véleményünk szerint, ami ,a törvény betűjével ellenkezik, az eredmény sem lesz jogiilag film. Törvényünk szerint tehát jogilag a filmmű köréibe tartozik az a mű is, melynek iközvetlen filmként csak a rögzítés, a felvevő munkája adott egyéni jelleget. Ennek következiménye az, hogy törvényünk nem tekinti a filmet önálló műfajnak, bár ezt külön fejezetben tárgyalja. Szerintünk, amíg a közvetlen film csak mint «rö;g,zítési mód szerepel s benne csaík az operatőr rögzítő munkája egyéni és eredeti, addig az önálló filmnek nem nevezhető, különösen nem akkor, ihia a felvevő csupán rögzítési oé'lt is tűzött maga elé, azaz a mű fényképészeti oltalomban részesülne. Amint a.kár az operatőr személyében is, de önálló csoportosítás kialakítás, előtérbe-háttórlhe állítás munkája ikezdődik, ami a tisztán szükségszerű beállítástól ikülönbözik, már nem a fényképészeti védelem áll fenn, mert a felvevő e műve a filmvédelem tárgya. A törvény szerint a védelem ugyanaz maradna eme egymástól végletekig Ikülönböző két esetben, melyek elsejében csak rögzítésről, a másikban új műfaj előállításáról van iszó. Erről különben a törvényszöveg későbbi bírálata kapcsán is fogunk beszélni. Egyelőre anynyit megállapítunk, hogy törvényszövegünk helytelenül eselékszik, amikor egy kalap alá veszi a felvevő védelmét, akármilyen minőségében is járt el. Amint ugyanis munkája nem puszta ábrázolás, már nem fénykép a munka eredménye sem. Ezen lehetne némiképen segíteni a törvényszöveglben az „egyéb rnódon" mejg.tévesztő (kifejezésének elhagyásával, azonban végkép csak a fejezet újraalkotásával a tiszta fénylképoltalomnaik a filmvédelem területéről való kizárásával. A mindennapi élet film-fogalma, mely még ma is a filmszalagion ábrázolt „valami" fogalmához tapad, a törvény szövegének felfogásával egyezik, mely maga sem merészeli a film másik művészi műfaj-értelmét előtérbe tolni s a technikai rögzítés egyedül műfajképző erejét megtörve, kijelenteni, hogy nem mindig film az, ami filmszalagra kerül felvételre s mint ilyen nem is mindig részesül eredeti és önálló műfajként, önálló védelemben is. Ezt az irodalomban sokat vitatott kérdést abban az irányban igyekszünk eldönteni, hogy a film fogalma már magáiban foglalja az eredeti művészi jelleget, melyet nem elégít ki aj különleges rögzítettség; a film fogalmában benne van a sokfélekóp létrehozható egyéni és eredeti jelleg, csaik a „vagy egyéb módon" létrejövő nincs, ami a mi törvényünk külön engedménye a régi és mégis uralkodó felfogásnak. Bizonyára solkan akadnak, kik felteszik azt a kérdést: hátha a ,,vagy egyéb módon" kifejezés tényleg nem biir különösebb jelentőséggel s az egyéni és eredeti jelleg alá az egyszerű fényképószi munka nem is vonható, tudniillik a kifejezés csak a felsorolás kiegészítéséül szolgál és vele nem a rögzítési eredeti jellegnek valamilyen formában való kifejezése céloztatik. De ez nincs így: elsősorban azért, mert maga a fényképészeti rögzítés is egyéni és eredeti fényképalkotás, de csak fényképalkotás, még akkor is, ha az mozgófényképmutatvány alakjában megjelenő termék is, továbbá nem volna szük-