Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Fejezetek a filmjog köréből

54 DR. GYŐRI ANDOR tetőén elérik tárná azt a különbséget, ami egy művésziesen filmreadott történet s egy egyszerű lefilmezés közt fennáll. Meg kell említenünk, hogy még ma is van olyan felfogás, mely a filmet csak mint különleges rögzítőeszközt ia mozgás különlegességénél fogva tartja oltalomra méltónak, tagadván annak önálló művészi jellegét. Az expedíciós filmek világától már csak egy lépés a mesék országa. A közönség nagy tetszéssel fogadta az expedíciós filmeknél előforduló ideg izgató jeleneteket és szép tájképeket: miért ne csináljunk ilyent mi is mesterségesen, — mondják a vállalkozók, — minek nekünk a vadidegen vidékeket bejárnunk: ha csak izgalom kell, majd csinálunk mi. A közönség érdeklődésének mind újabb tápanyagra volt szüksége, a vállalkozók egymást licitálták felül valószínűtlen történetekkel s a filmek pazar kiállításával. Nem pihent a reklám: a fantasztikus tömegjelenetek, milliós összegek híre, a sztárok életének beállítása a csapongó képzelet parazsát fellobbantotta s megindult a filmtermelés lavinája. Megjelenttehát a szerzőnélküli és a szerzővel bíró eseményfilm: mindkettőnek közös jellemzője, ihogy a film elsősorban technikai rögzítési módként szerepel, bár egyik-másik fajtánál már tartalmi intuíciót is látni. Ezeket közös névvel közvetlen filmeknek hívjuk, mert tartalmukat az életben megadott események egyszerű rögzítése képezi, előkészítő, válogató eljárásra kevés szükség van és a filmrevétel mindig közvetlenül történik. Mint önálló műfajt szemügyre véve, a szerzőnélküli közvetlen felvételek egészen fénykép jellegűek, ezért szokták ezeket fény kép jellegű filmeknek is nevezni. A ma látható híradóik és utazási filmek ennek a típusnak a tökéletesedéséből származnak. A szerzővel bíró közvetlen filmeknél nem domborodik ki a szerzőnek, mint írónak egyénisége, csupán személyileg és a cselekményhez való szorosabb viszonyát tekintve, különbözik szerepe és munkája a rendezőétől. A fénykép jellegű filmek tökéletesedésével a két csoport közti árnyalati különbségeik eltűntek: ma már minden vászonra kerülő film pontosan elő van készítve és gondosan megbeszélve. Az, hogy a filmrevétel mindig csak közvetlenül történik, azt jelenti, hogy e műveknek a fényképészethez 'közelálló mivoltuk miatt átmeneti alakzatra, mely a müfajszakadékot kisebbítse, nincs szükségük. A közvetlen felvétel az u. n. „filmrevitel". A film akkor szakad el teljesen a fényképéiszettől, amidőn különleges rögzítési módján helyt ad a fantázia termékeinek. Előtérbe kerül a cselekmény, de sohasem annyira, hogy a technika eszközeit állásukból kiszoríthassa s megindul a fejlődés az írói művek irányában. A közvetlen film ismertetésére elsősorban azért van szükségünk, hogy segítségével megállapíthassuk, mikor részesül a film szerzői jogi védelemben. Más szóval ez annyit jelent, hogy a közvetlen film fejlődési fokozatai közül meg kell mondanunk, melyik tekinthető jogi védelem tekintetében is mozgófényképészeti műnek, azaz meg kell határoznunk a filmalkotások szerzői jogi védelem-tárgyánaik alsó határát, amivel együtt egyúttal minden film jogi védelmének legfőbb feltételeit is megismertüik és elhatárolhatjuk jogilag is a mozgófényképészeti mű fogalmáit. Ha azt akarjuk megtudni, hogy vájjon a közvetlen film egyesíti-e magában azokat a jellemzőket, melyek valamely alkotást a jogász szemében filmmé tesznek <s hogy az így megállapított jogászi filmfogalom egyezik-e az általánosságban vagy indusztriális vonatkozásban filmnek mondott művekkel, elsősorban meg kell hatáiróznunk ezeket a jellemző vonásokat. Hazai törvényünkből induhintk ki, mely a 73. §-ban így szól: „Mozgófényiképmutatvány alakjában megjelenülő termék (mozgófényképészeti mű) tartalma szerint az írói művekikel, a képzőművészeti alkotásokikal vagy a fényképészetii művekkel egyenlő védelemben részesül, ha szerzője a cselekmény kitalálásában vagy a színrealkalmazás és elrendezés módjában vagy a bemutatott események és egyéb ábrázolások csoportosításaiban vagy egyéb módon a műnek egyéni és eredeti jelleget adott." A védelemnek tehát két feltétele van: az egyik, hogy a szerző a műnek