Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Fejezetek a filmjog köréből

FEJEZETEK A FILMJOG KÖRÉBŐL 53 mozgófényképeljárást. A film második értelemben jeleníti a kész mozgófényképészeti mtivet is, melyet a materiális értelemben vett filmszalagon állítanak elő. A ifilm fejlődéstörténete ez utóbbi értelemben véve művészettörténet, mely egy, a technikai adottságok birtokában lóvő új művészet fokozatos kifejlődését tárja elénk. A fejlődés kiindulópontja a tiszta fényképészeit, végeredménye a hangosfilm, táplálója bizonyos mértékig a technikai haladás is, de leginkálbb a közönség' ujdonságvágya, a divat és a vállalkozók sikenre való törekvése. A fiion feltalálása után a technikai fejlődés rohamléptekben érkezett ed a tökéletesedésig. Ezután bátra volt a technikai csodából művészetet alkotni. Erre mindaddig szükség nem volt, amíg a közönség a technikai rendkívüli csodákat" bámulta csak: a robogó vonatot, a legelő juhnyájat, az utcán sétáló embereket: az, hogy látta a vonatot „menni", az embert „robogni" egészen feléhaladva bele a semmiségbe (kezdetiben az előreirányzatos haladás volt divat a filmnél, amikor is megóriásodtaik a nézőkkel szemben haladó alakok) az maga lekötötte őket: hatott a gyorsaság újszerűsége. Ezeken a „vásári komédiás lepedőkön" kívül a tudományos világban is na'gy hasznát vették az új felfedezésnek. A fényképezés ily módja fokozta a tünemények megfigyelhetőségét és megrögzített ritka eseményeket. Sokat köszönhetett a fejlődés a világháborúnak, mely az új találmánynak hasznát vette. Jogi tekintetben az újszerű fényképészeti eljárás védelemiben részesült, s az egyes1 történések és tünemények felvevője is, mint művészi fényképsorozat előállítója. A közönség folyton érdekesebb s bravúrosabb felvételű produkciókat kávánt meg, melyeknek teljesítéséhez s kigondolásához már külön gondos művészi munka vált szükségessé: a gép technikai adottságának széleskörű kifejtésére megfelelő teret s alkalmat kellett nyújtani: így a felvételt készítőn kívül résztvett az alkotásban valaki, aki művészi ízlésével, mondjuk így, a kellő rendszerezést elvégezte: ez a rendező, az összeállító. Ez a két vezető objektív súlyt, tartalmat is, akar adni mutatványainak; a film mindenüvé eljut s mindent sértetlenül elszállít a föld másik végére s mindig vannak a nagy világban érdekességek, melyek a közönségnek a már-már egyhangú, tartalmatlan mozdulatoktól közönyösen elaludt érdeklődését felkeltik. Na)gy merészen, mint fotóriporterek, megjelennek érdekes eseményeknél, híres személyeknél, fényes látnivalóknál s azt hipp-tiopp felkapják, elviszik s bemutatják. Ilyen próbálkozások eredmények épen; alakul ki a híradó, melyet már céltudatos, tervszerű beállítás s itt-ott válogatottság s egyéni csoportosítás jellemez. Ki is szokták bővíteni a híradókat sportesemények, futtatások bemutatásával: ilyenkor rendszerint engedéllyel dolgoztak a felvevők, valamint szükségük volt a képeiken résztvevő személyek vagy eseményeket rendezők beleegyezésére is. Az eddig felsorolt felvételi módozatok az u. n. szabad filmfelvételek. Egyező jellemzőik, hogy amellett, hogy valóban megtörténő események regisztrálására szolgálnak, semmiféle önálló művészi munkássággal mm járnak, némi csoportosítástól és technikai furfangtól eltekintve (lassabb felvétel stb.). Különleges helyzetük van az u. n. expedíciós filmeknek: annak ellenére, hogy ezeklben valódi világ tárul elénk, a jelenetek összeállításában bizonyos hátborzongató drámai feszültségnek s ötletességnek kell lennie. A nagy munkában tevékeny részt vesz a felvevőn és rendezőn kívül az expedíció vezetője is sok segédszemélyzettel. Érdekes íálmifajta állana elő, ha valaki egy színielőadást venne fel úgy, amint az a színpadon lefolyik; ez filmszerűen megrögzítené az előadást, bár a mai fejlettségi fokon a lefilmezéshez különleges előkészületek szükségesek, melyeknek hiánya esetén a film igen furcsán festene: azonban szemlél-