Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Az agrárprobléma kodifikációs vonatkozásai

48 DR. FÖLDES MÓR kezménnyel járhat, hogy a védett birtoknak esetleg rosszhiszemű tulajdonosa megválaszthatja azt, hogy hitelezői közül kinek enged telekkönyvi biztosítást, rosszhiszem hiányában is (azonban merőben véletlen játéka lesz az, hogy a védetté nyilvánítás óta, vagy azt megelőzőleg követeléshez jutott hitelezők közül kik fognak előnyösebb telekkönyvi helyzetbe kerülni." Megszűnt ugyan tehát a 0300. sz. rendeletnek az az intézkedése, amely lehetővé tette az adósnak azt, hogy kénye-kedve szerint válogasson a hitelezők között és egyiknek a végrehajtási korlátozás alóli mentességet adja meg, amikor a másikat a törvény procrustes-ágya a végrehajtási tilalomba szorítja bele. Ezzel szemben azonban a R. 4. és 15. §-ában lefektetett jogszabályok ismét lehetővé 'teszik azt, hogy az adós rokon- és ellenszenv szerint válogathasson hitelezői között és a védettség megszüntetésével egyidejűleg egyik hitelezőjének a másik sérelmére külön kielégítési jogot biztosítson. Amennyire sérelmes az adósok diszkrecionális joga, ugyanakként kifogásolható az, hogy magánjogi viszonyokban a kormányhatóság diszkrecionális jogától függjön az, hogy egyik hitelező a másiknak sérelmére juthasson kielégítéshez. Ebből a szempontból súlyosan aggályos a R. 27. §-ának 3. bekezdésében foglalt az az intézkedés, amely úgy szól, hogy ,,a töketörlesztési alapból az egyes ingatlanok terheire jutó összeg a hitelintézeteknek a jelzálogjogok telekkönyvi rangsorában jár. Ettől a szabálytól azonban a pénzügyminiszter legfeljebb az összeg felerésze tekintetében a telekkönyvi rangsorban hátrább álló hitelező javára eltérhet''. Lehetőleg teljesen ki kell küszöbölni és ha már nem lehet teljesen, úgy a legszűkebb körre kell szorítani olyan rendelkezések lehetőségét, amellyel egy közigazgatási hatóság, t. i. a pénzügyminiszter jogot nyer arra, hogy olyan összeget, mely telekkönyvi rangsorban a Tiszavidéki Takarékpénztárban jár, diszkreoionális" jogánál fogva a Debreceni Első Takarékpénztárnak utalhasson ki. 5. Kérnie kell az ügyvédi karnak azt, hogy mindenkor mellőztessenek olyan végrehajtási rendeletek, amelyek intézkedései az alaprendelet intencióival nyilvánvalóan ellenkeznek. A gazdasági és hitelélet rendjét nem biz^ tosító jogszabályok alkotásától a törvényhozónak tartózkodnia kell. Klaszszikus példa erre a R. 9. §-a és ezzel szemben a védett birtok felügyeletéről intézkedő rendelettervezetnek 12. §-a. A R. 9. §-a a végrehajtási korlátozásra nézve úgy intézkedett, hogy „addig, amíg a gazdaadós az 5—7. §-ban meghatározott szolgáltatásokat teljesíti" a védett birtokot és a rendeletben felsorolt ingóságokat végrehajtás alá vonni, vagy árverésen eladni nem lehet. A felügyeleti rendelet megjelenéséig mindenki akként értelmezte ezt a jogszabályt, hogy itt a jogi helyzet ugyanaz lesz, mint volt a 6300. sz rendelet 5. §-ában, amely majdnem szórói-szóra akként intézkedett, hogy ,.az alatt az idő alatt, amelynek tartamára az adós a 2. §4>an meghatározott előfeltételeknek eleget tett, az ingatlanokat, illetve az ott felsorolt ingóságokat végrehajtás alá vonni, vagy árverésen eladni nem lehet''. A 6300. sz. rendelet 5. §-a értelmében az adós a kedvezmények igénybevételét kifogásképen vethette a hitelező ellen annak az eljárásnak során, amelyet a hitelező a követelés behajtása végett indított ellene. A 6300. sz.