Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Az állam, a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

36 DR. SÁRFFY ANDOR szempontból kifogás alá nem esett s utóbb a város fejlődése folytán vált kifogásolhatóvá. A Kúria szerint az ilyen esetben csak kisajátításnak lett volna helye (K. 2782/1912.). Ilyan kártalanítás azonban csak akkor jár, ha közhatósági intézkedés magánszemélynek nemcsak az érdekét, hanem alanyi jogát sértette. Ehhez képest nem jár kártalanítás azon a címen, hogy a székesfőváros közvágóhídi kényszert honosított meg, mert e közvágóhídi kényszer behozatala előtt mindenki szabadon vághatott, ez a mindenkit megillető szabadság pedig nem tekinthető szerzett jognak, mely a székesfővárost arra kötelezné, ho/gy a közvágóhídi kényszer által okozott kárt megtérítse. Elvileg nem zárkózik el a bírói gyakorlat az elől, hogy utcarendezés, utcaszintemelés folytán bekövetkezett kár megtérítésére kötelezze a várost. Egy esetben ugyanis az ilyen követelést a Kúria csak azon az alapon utasította el, hogy a tulajdonos, amikor az ingatlant megvette, a várható utcaszintemelésről már tudott vagy tudhatott. (K. 10.099/1905.). A fenti szabályok természetesen csak akkor állnak, ha valamely esetre külön rendelkezés nincs. Külön rendelkezés van például az állategészségügyi törvényben (1888:VII. tc.) a hatóságilag kiirtott állatok miatti kártérítésről a .kártérítés a betegségre gyanús állat értékének feléig vagy kétharmadáig terjed; (megjegyzendő, hogy kártérítés még akkor is jár, ha a betegségre gyanús állat kiirtása után is gyanús maradt, amikor tehát a kár biztonsággal meg sem állapítható. Tárgyi felelősséggel tartozik az államkincstár a katonai (gyakorlatok alkalmával okozott teljes és valóságos kárért és haszonveszteségért is. Ezt kimondja az 1895:XXXIX. te. 13. §-a, szalbályozván a kártalanítási eljárást is. Az ártatlanul letartóztatottaknak és ártatlanul elítélteknek járó kártalanításról az 1896:XXXIII. tc. (bűnvádi perrendtartás) 576—589. §-ai rendelkeznek s a kártérítési igény megállapítását a rendes bíróságokraj bízzák, ellenben a kártérítési összeg meghatározását az igazságügyminiszterre. Nincs azonban hasonló rendelkezés a katonai bűnvádi perrendtartásban s a bírói gyakorlat sem látta helyét sem annak, hogy analógia útján terjessze ki a rendes bűnvádi perrendtartás szabályait a katonaira, sem pedig annak, hogy a katonai bűnvádi perrendtartás alapján elszenvedett ily sérelmekért az általános magánjogi szabályok alapján adjon kártalanítást (K. 2815/1926.). Kiemeljük toválbbá, hogy az ártatlanul elszenvedett letartóztatásért csak akkor jár kártérítés, ha azt bíróság rendelte el, de nem jár a rendőri hatóság által elrendelt rövid előzetes letartóztatásért. Tárgyi felelősséggel tartozik továbbá az állam és a helyi közösségek, amikor a magánjogi szabályok tárgyi felelősséget állapítanak meg, még pediig akkor is, ha a kár közfeladatok eMátása körében merült fel. így az állami távbeszélő üzemet a Kúria bizonyos körülmények között veszélyesnek minősítette és a vétlenül keletkezett kár megtérítésére a veszélyes üzemekre vonatkozó szabályok alapján kötelezte. Az épületről leváló alkatrészek által okozott károkra vonatkozó magánjogi szabályt alkalmazta, tehát tárgyilag felelősnek mondotta ki a Kúria a várost akkor, amikor a vámsorompóról a viharban levált egy darab s kárt okozott. (K. 5012/1916.).