Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Az állam, a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

AZ ÁLLAM VAGYONI FELELŐSSÉGE 35 kell az intézkedő hivatalnok okát s ha ez felettesének utasítására hivatkozik: perelnie kell a felettest, ez után fordulhat — ha a kártérítés ettől sem hajtható be — a szolgálatadó székesfőváros, törvényhalóság vagy község ellen. Alább azonban látni fogjuk, hogy helyi közületek alkalmazottai tekintetében a bíróság a közhivatalnok fogalmát meglehetősen szűkre vonja. Egy határozat szerint azt, hogy a székesfővárost közvetlenül perelték, a bíróság hivatalból nem veszi figyelembe, csak akkor, ha az alperes kifogást tesz emiatt és a felelős hivatalnokot megjelöli (K. 365—1914.). Itteni ismertetésünket az aláibbi pontok mélg ki fogják egészíteni. IV. Felelősség az állam és a helyi közületek jogszerű eljárásáért. Kisajátítás esetében valódi és teljes kártalanítás jár. Ezt kimondja a kisajátításról szóló 18&1:XLI. tc. 23. §-a, valamiint azok a jogszabályok, amelyek különleges kisajátítási rendelkezéseket tartalmaznak, így legutóbb az 1920: XI. tc.-nek az ingó műemlékek kisajátításáról rendelkező 26. §-a. De a kisajátítás eseté'n kívül is van sok eset, amikor jogszerű közhatósági cselekmény magánosnak kárt okoz. Jár-e ezért kártalanítás? A bírói gyakorlat felelete igenlő. És pediigi egységesen, akár az állam, akár a helyi hatóság jogos eljárása okozza a kárt. 1888-ban azt a kérdést kellett a m. kir. Kúriának eldöntenie, hogy tartozik-e az állam kártalanítani a róvvámjog jogosultját, akinek vámjoga értéktelenné vált azáltal, hogy az állam a folyón, a rév közelében közérdekből hidat építtetett és a hídon át mindeniki szamára, habár ingyen, gyalog és kocsiközlekedést nyitott? A m. kir. Kúria teljesülési döntvénye a kérdésre igenlően felelt. Kifejti a döntvény indokolása, hogy a révvámjog, mint királyi privilégiumon alapulói, adásvétel, haszonbérlet és öröklés tárgyául is szolgáló javadalom, a szerzett vagyoni jogok öltalma alatt áll. Ennélfogva az olyan közérdekű állami intézkedés, amely a révvámjogot értéktelenné teszi, jogos ugyan, mert közérdekből az állam magánvagyont és magánvaigiyoni jogokat is elvehet — ez céljából és létjogából folyik — de mivel a közjó fenntartásához minden állampolgár csak aránylagosan tartozik hozzájárulni, ezt az állam csak kártalanítás mellett teheti. Ezt az elvet a Kúria a régi szokásjogi tételek és az 1S3&. óta keletkezett törvények hosszú során át mutatja ki. A döntvénynek nem annyira közvetlen deklarációja mint inkább ismertetett indokolása hatott termékenyítőleg a magyar joggyakorlatra. Különböző életviszonyokra alkalmazta a gyakorlat a döntvény g'ondolatmenetét. így, am)ikor egy város szabályrendeletet hozott, melyben a város területén a hirdetések közzétételének jogát az eddigitől eltérően szabályozta és a közzétételi jogot) itiízenöt évre egy vállalkozónak íbérbeadta — a bíróság kártérítést ítélt meg annak, aki iparigazolvány alapján korábban gyakorolta a hirdetések közzétételének jogát (iK. 1038/1928.). — Egy régebbi esetben kártalanítást ítélt meg a legfőbb bíróság azért a kárért, amelyet az okozott, hogy kolerajárvány idejében a Tiszán úszó tutajokat vesztegzár alá vették (K. 31^1—1901.). Kártérítést ítélt meg a Kúria a közrendészeti és közlekedésrendészeti okokból lebontatott épületért, ha az eredetileg magában állt s e 3*