Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Az állam, a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

30 DR. SÁRFFY ANDOR 4. Nem felelős-e léhát az állam hivatalnokainak vétlen, de objektíve jogellenes eljárásáért? A magánmunkaadót, — mint az imént említettük — a bírói gyakorlat méltányos esetekben alkalmazottjának eljárásáért akkor is hajlandó felelőssé tenni, ha nem csak culpa in eligendo nincs, hanem az alkalmazott károsító eljárása sem volt vétkes, csupán objektíve jogellenes (K. 942:2/1926.). Vagyis: nemcsak a munkaadó, hanem az alkalmazott vétkességétől is hajlandó eltekinteni, ha adott esetben indokoltnak látja. Azt láttuk már, hogy egyedül az, hogy a károkozó az állam, e kivételes elbánást a törvényjavaslat szerint nem indokolja. Csakhogy láttuk a törvényjavaslat 1495. §-ának fent szószerint idézett szövegéből, hogy a törvényjavaslat az állam felelősségének a ihivatalnok felelősségével való összefüggésbe hozatalát nem viszi mereven keresztül, hanem a §. második bekezdésében módot ad a bírónak arra, hogy az államot tisztviselője vétkessége nélkül is marasztalja, vagyis méltányos esetekben az állam felelősségét a tisztviselőétől füigigetlenné teszi. A szabály és kivétel ily viszonyából világos, hogy bár a méltányosságon alapuló eme kivétel alkalmazására a törvényjavaslat nem lát elég okot magában véve azon az alapon, hogy az állani nagy szervezet, a károsult fél pedig kicsiny, másrészt azonban nem zárkózik el attól, hogy további méltányossági okok esetében az államot felelőssé teszi a tisztviselő vétlen eljárásáért. Ez az álláspont megfelel a korábbi bírói gyakorlatnak is. Egy konkrét esetben pl. a járásibíró betegsége miatt a váltóhitelező nem tudta váltóját óvatoltatni és ennek kövekeztében váltóvisszikeresetétől elesett. Ezért az állam ellen lépett fel és vitattia azt, hogy a kártérítési követelés fennáll akikor is, ha az igazságügyi kormányt mulasztás nem terheli, :> Knria azonban kimondotta (304/1910.), hogy ez az álláspont jogszerű alappal nem bir. Egy másik esetben pedig az állami gyermekmenhelyről bujakóros csecsemőt adtak ki dajikaságba s a csecsemőtől a bujakórt a nevelőanyja is megkapta. Ez alapon az anya kártérítési keresettel fordult az állam ellen, de elutasították, mert a menhely főorvosának vétkessége nem bizonyult he, ,^másrészt az alperes által fenntartott állami gyermekmenlhely nem lévén nyerészkedő vállalat, a gyermek kiadásából folyólag az alperes alkalmazottjának vétkességétől független tárgyi felelősség nem teiihelheti.'4 (Kúria 3001/1916.). Ebből az indokolásból az tűnik ki, hogy az állam nyerészkedő vállalatánál a gyakorlatnem zárkóznék el az állam objektív, a tisztviselő vétkességétől is független felelősségének kimondásától. Általánosságban azonban nem áll sem a bírói gyakorlatban, sem a törvényjavaslatban az a jogelv, hogy az állami eljárás folytán a tisztviselő vétkessége nélkül előállt kárt mint az egyesre hárult aránytalan áldozatot az államnak az? arányos közteherviselés érdekében feltétlenül át kell vállalnia és közterhek alakjában az összes teherviselők közt kell felosztania. Ez annál feltűnőbb, mert más vonatkozásiban bírói gyakorlatunk ezt az elvet érvényesíti, akkor t. i. amikor az állam jogszerű cselekményeivel előállott kár megtérítése felől ítél.9 9 A francia gyakorlat a tisztviselőnek objektíve jogellenes, de vétlen cselekményeivel okozott kánban is marasztalja az államot. Ismerteti ezt a gyakorlatot Drágffy id. m. 66—&5. lap.