Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - Verbőczy [István] és Tripartituma

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSUNK ÚJ VEZETŐI 395 jük — rendkívül óvatos kezekkel szabad csak hozzányúlni és viszont ne­künk, bíráknak odaadó munkánkkal mindent el kell követnünk, foojgy nem­zetünk történelmi talajából fakadt ősi intézményünket teljes erejében az igazságszolgáltatás javára hasznosan fenntartsuk. Dr. Törekij Gézának, a kir Kúria alelnökének beszéde a m, kir. Kúria teljes ülésén: A kir. Kúriától ezelőtt 12 évvel történt távozásom csak külsőleg, for­mailag jelentette e magas bírói testülettől való elszakadásomat, mert azok a lelki és szellemi kapcsok, melyek minden bírót a kir. Kúriához fűznek, épp korábbi itteni szolgálatom alapján a rendesnél is szorosabb kötelékkel tartottak a kir. Kúria működésének messze és nagy erővel kisugárzó ha­tása alatt Az a 12 esztendő, amit a kir. Kúriától való távozásom óta a kir. bün­tetőtörvényszék élén töltöttem, az igazságszolgáltatás első toarcvonalába állí­tott bíróság küzdelmes munkájával telt el. Közvetlen közelből láttuk ott az emberi szenvedélyek kitöréseit és összeütközéseit. Úgyszólván a maguk eredeti nyerseségében kerültek ott eli­bénk az ország gazdasági romlásából származó sokféle bajok. És nagyrészt ott zajgattak le azok a pörök, melyeket az országnak kaotikus állapotából a jogrend állapotába való visszahelyezése térdekében az igazságszolgáltatás első fokán kellett lebonyolítani. Ebben a munkában azzal a szilárd meggyőződéssel vettem részt, hogy hatalmas, na,g,y és boMog országok sem engedhetik meg maguknak, de a rmienkéhez hasonló helyzetben levő ország semmiképen sem teheti meg azt, hogy lanyhán és elnézően viselkedjék a törvény megszegőivel, a jogrend megtámadóival vagy akárcsak annak veszélyeztetőivel szemben. Kezdettől fogva tisztában voltam azzal, hogy az ilyen meggyőződésen alapuló tevé­kenységet nem fogja kísérni a mindent elnéző, a mindent megbocsájtó em­berek népszerűsége. De ilyenfajta elismerésre nem is vágyódtaim soha. Az én törekvésem, az én ambícióm mindig az volt, 'hogy a jóindula'iú, a jóhi­szemű, a törvényt tisztelő, a hazafiasán gondolkodó polgárok tekintsenek a kir bíróságra és forduljanak a kir. bírósághoz abban a biztos tudatban, hogy méltallanul szenvedett sérelmeikre ott oltalmat, orvoslást és elégté­telt kapnak. Igenis elégételt, mert minden korban, minden körülmények kö­zött kiirthatatlanul él az emberi jogérzet abbeli követelése, hogy a jogtala­nul ért bántalmak elégtételben részesüljenek, a bűnt bűnhődés kövesse Ez a szempont vezetett úgy az egyeseket ért sérelmek, mint a közös­séget, az állam és a társadalom érdekeit sértő cselekmények elbírálásánál. Az utóbbiaknál annál is inkább, mert különben fontos államérdek az, hogy az összességet a maga egészében érintő támadások a kellő visszautasításban részesüljenek. Ennek az álláspontnak a .gyökerei visszanyúlnak a magyar jogélet leg­régibb időszakába, amely már aikkor is és további fejlődés folyamán is mindig különös érzékenységet tanúsított a közérdeket veszélyeztető cselek­ményekkel szemben Ehhez képest már az Árpádok korában hűtlenségnek bélyegezték és hűtlenségként büntették a közbéke, a közbátorság megzava­rását és a köztekintélyek megingatására irányuló minden törekvést.

Next

/
Thumbnails
Contents