Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - Verbőczy [István] és Tripartituma

396 IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSUNK ÜJ VEZETŐI Bizonyos, hogy ez a fölfogás szolgálja legjobban a mindennapi élet, a közönséges é'et követelményeit is, meri csak a jogrendnek féltő és aggodalmas gonddal való megőrzése biztosíthatja az egyes emberek boldogulását is. Márpedig minden közfunkciónak, tehát az igazságszolgáltatásnak is, viégső fokon egyik legfőbb célja az egyes emberek boldogulásának az előmozdítása és biztosítása. A most vázolt álláspont egyáltalán nem zárja ki a méltányosságnak az érvényesítését a jogszolgál látásban. Azét a méltányosságét, amely — hiszem, vallom és hangsúlyozom — elengedhetetlen kelléke az igazságszolgáltatás jóságának és megnyugtató voltának. És távol áll el tői az állásponttól az is, hogy a büntető igazságszolgáltatás egyedüli céljának a büncselemények megtorlását és a bűntettesek megbüntetését ösmerje. A megtorlással egyenlő értékű eredménye a jó és célirányos büntető igazságszolgáltatásnak a jogsértés okozására készen álló elemeknek fékentarlása; az arra hajlamosoknak pedig jobb belátásra bírása vagy legalábbis ebbeli hajlandóságuknak a csökkentése, mérséklése. Ezzel a kívánatos eredménnyel kapcsolatosan, ennek szükségszerű következményeként jelentkezik a imásik oldalon az egyeseket ért méltatlan sérelmeken fölháborodó, a közösség érdekeit felismerni tudó és azzal magát azonosító polgárok hitének és bizalmának a megerősödése az igazságszolgáltatásnak hivatásszerűsége iránt. Ezt az utóbbi eredményt: a társadalom és az állam intlézimiényeihez ragaszkodó, a 'törvényt tisztelő, a jóindulatú és jóhiszemű emberek bizalmának, biztonságérzetének és megnyugvásának a fölkeltését tartottam mindig az igazságszolgáltatás egyik legszebb és legértékesebb gyümölcsének. Dr Gáli Endre koronaügyész avatási beszéde a kir. Kúria te yes ülésén. Most első ízben állok szemben azzal az előkelő bírói testülettel, amelynek igazságszolgáltatási és jogfejlesztési tevékenysége felié oly tisztelettel és csodálattal tekint az egész ország, amely igazságos ítéleteivel, magas jogászi színvonalon álló döntvényeivel, pártatlanságával és a legnehezebb viszonyokhoz való bölcs alkalmazkodási képességével más országok hasonló intézményei között is a legtekintélyesebb helyet vívta ki magának. Nem kis büszkeséig és önérzet hatja át! a lelkemet ha arra gondolok, hogy a kir. Kúriának, ennek azon nagy történeti múltra visszatekintő bírói intézményének a munkájában ezután én is részt vehetek. Minden erőmmel azon leszek, hogy a belém helyezett, bizalomnak ímeg is feleljek A jelen pillanatban ugyan csak képességeim fogyatékosságát érzem és kétely nélkül merül fel lelkemben, vajon, hogy fogok nagynevű elődeim nyomdokaiba lépni, azt amit már ők megalkottak, — fenntartani, sőt amint az tőlem joggal elvárható, — tovább is vinni? Azonban bízom* a jó Isten segítségében, aki eddig is erőt adott nekem szintén nagyfelelősségü más áldásaim terhiének elviselésére, — bízom abban, hogy a becsületes munka, a férfias törekvés, a szorgalom és iparkodás, amel'yel én munkámhoz hozzáfogok, minden körülmények között meghozza a maga gyümölcslét, — de főként bízom abban a hagyományos jó viszonyban, amely a koronaügyészséget a kir. Kúriához hozzáfűzi, amely arra a reményre jogosít, hogy Nagyméltóságod és a vezetése alatt álló bölcs bírói testület engem is részesíteni fog abban a pártfogásban és segítésben, amellyé! hivatali elődeimet is kitüntette. Annál inkább merem ezt én is a magam résziére kérni, ímert hiszen egészen idegennek sem vagyok tekinthető, miután engem Nagyméltó-