Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Az állam, a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

AZ ÁLLAM VAGYONI FELELŐSSÉGE 29 bekezdésben meghatározott módon harmadik személynek jogellenesen ugyan, de vétlenül okoz, az állam csak az 1486. §.7 korlátai közt felel. Az állam felelőssége nem áll be, ha a károsult a kért jogorvoslattal elháríthatta volna és azt tenni vétkesen elmulasztotta. Az 1—3. bekezdések szabályaihoz képest felelnek a törvényhatóságok és községek is azért a kárért, amelyet tisztviselőik harmadik személyeknek okoztak." A törvényjavaslat e §-a tehát — az addigi .gyakorlattal megegyezően — közvetlenül és a culpa eligendotól függetlenül akarta az államot felelőssé tenni, de függővel akarta tenni — legalább elvileg — a (felelősséget attól, hogy az eljáró tisztviselő vétkessége megállapítható legyen. Világos ez abiból, hogy a második bekezdésben egyes kivételes esetekre állapítja meg az államnak a tárgyiilag helytelen hatósági intézkedésekért az eljáró tisztviselő vétkességétől függetlenül fennálló felelősségét. Ez pedig azt jelenti, hölgy az államot nem akarja úgy kezelni, aihogyan a 84. számú döntvény a nagyüzemeket kezeli. A magánimunkaadót ugyanis a gyakorlat, ha culpa in eligendotól független felelősséget megállapíthatónak tartja, akkor is hajlandó felelőssé tenni, ha nemcsak ő nem volt vétkes a kiválasztásban, hanem az alkalmazott károsító eljárása sem volt vétkes, hanem csupán objektíve jogellenes. (K. 9422/1926.). A bírói gyakorlat tehát e §-tól eltért volna, azon túlment volna, ha a 84. számú döntvénynek kivételt tartalmazó záradékát alkalmazta volna az államra azon az alapon, hogy az állam nagy, a vele szemben álló károsult fél pedig aránylag törpe és hogy az államnak módjában van a kárt többmillió alattvalója között közteherként igazságosan megosztani. A gyakorlat valóban nem a döntvény záradéka alapján teszi továbbra is felelőssé az államot. A budapesti ítélőtáblának fent; említett határozata az egyetlen, amelyre erre hajtandósáigiot mutat, de a fősúlyt ez sem erre helyezi. A többi bírói döntések elleniben az állam felelősségét nem a döntvény alapján, hanem a döntvény ellenére tartják fenn, arra utalva, hogy a döntvény a magánalkalmazottakra, nem pedig a közalkalmazottakra vonatkozik és hogy ez utó'bbiakra vonatkozólag a több évtizedes gyakorlat mondja ki azt, hogy értük az állam felelős.* így a 4937/1917, majd a G12/192I2. és 784/1932'. sz. kúriai ítéletek indokolásának majdnem szószerinti azonos szövege szerint az állam „tételes törvények hiányában is felelős azért a károsító eredményért, melyet az állam hivatalnokai közjogi szolgálati eljárásuk közben, avagy a reájuk ruházott hivatalos hatalommal visszaélve harmadik személyeknek jogellenesen és saját felelősségüket is megalapító cselekménnyel okoznak." A gyaiorlat tehát, miután a magánjogi szabályok alapján megállapította az állam felelősségét, attól immár elszakadva, tartja azt fenn. 7 A tárgyi kártérítésre vonatkozó alapszabály. Szövege a következő: „Aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen, de vétlenül sérti meg, az a sértettnek ebből eredő vagyoni kárát, ha máshonnan meg nem térül, annyiban köteles megtéríteni, amennyiben az a fennforgó körülményekre, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyaira tekintettel a méltányosság megkívánja." Ugyanígy szól az 1928. évi javaslat 1737. §-a. Ezt a szabályt a magyar1 bírói gyakorlat ma is követi. 8 A 4937/1917. sz. kúriai ítélet ezt a gyakorlatot 18944g vezeti vissza.