Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Az állam, a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

28 DR. SÁRFFY ANDOR Az első esetben a culpa in eligendot keresni felesleges. Az utóbbi esetben pedig nem vezet eredményre, mert a kiválasztást is az államnak valamely szerve végezte s így a kiválasztásét! sem lehetne felelős az állam, ha szerveiért általában nem volna felelős. A culpa in eligendot keresni logikusan csak akkor lehet, ha abból indulunk ki, hogy az állam felelős ugyan szerveiért, de szerveinek csak a vétkes cselekményeiért. Ebben az esetben nem lehetetlen, hogy az intézkedő közalkalmazott vétkessége hiányzik ugyan, de az állam felelőssége mégis megáll, mert vétkes volt egy másik szerve: az t. i., amely az intézkedést arra nem alkalmas személyre bízta. [gy állott a gyakorlat 1916-ig. Az államnak tisztviselőiért való felelősségét megállapító ez a gyakorlat némi nehézséggel került szembe az 1916. év után. Ekkor ugyanis a m. kir. Kúria jogegységi döntvényt hozott, majd a következő évben meghozta a 84. számú teljes ülési döntvényét is s ezekben arra az álláspontra helyezkedik, hogy a munkaadó rendszerint csak a saját vétkessége alapján tehető felelőssé az alkalmazott eljárásáért.6 Ezzel a fentebb említett szillogizmus főtétele megdőlt. A 84. sz. döntvény mindazonáltal nem állta volna útját annak, hogy a gyakorlat indokolásában is töretlen vonalban haladihasson tovább. A döntvény ugyanis, amikor a munkaadónak az alkalmazottért való objektív felelősségét elvileg tagadja, hozzáteszi, bogy „ez a szabály nem vonatkozik azokra az esetekre, melyekre.... az üzem vagy a foglalkozás veszélyessége, illetve terjedelme vagy természete alapján a bíró a vétkesség nélkül való felelősségét megállapítja." A budapesti kir. ítélőtábla még ugyanebben az évben a döntvénynek eme biztonsági szelepét is felihasználva, marasztalja a kincstárt a culpa in eligendo keresése nélkül. Utal ugyan/is arra, hogy az államszervezet közjogi és közigazgatási működésének terjedelme bármely maigánüzem terjedelmét meghaladja. Ámde a gyakorlat nem haladt ezen az úton. S hogy nem ezen haladt, annak okát alighanem az 1913. évi törvényjavaslat hatásának tulajdoníthatjuk, amelynek 1495. §-ával az ilyen indokolás és annak következményei nem mindenben fértek volna össze. A gyakorlat pedig ekkor már rendelkezéseiben és az indokolásban tartalmazott jogelvek formulázásában egyaránt alkalmazkodni iparkodik e §-boz, noha azt akkor már az igazság* ügyi bizottság kihagyta a törvényjavaslatból. 3. A törvényjavaslalt 1495. §-a a következőképen hangzik: „Az állam felelős azért a kárért, amelyet hivatalnokai a hatáskörükhöz tartozó hivatalos eljárásban vagy a reájuk ruházott hivatalos hatalom felAasrnálásóval harmadik személynek jogellenesen és saját felelősségüket is megállapító cselekménnyel okoztak. A telekkönyvi és bírói letéti ügyekben az állam a tárgyilag helytelen hatósági intézkedés által okozott kárért akkor is felel, ha az intézkedő hivatalnokot vétkesség terheli. Egyéb olyan kárért, amelyet a hivatalnok az 1. 8 Az állam felelősségének szabályaival e döntvények szempontjából foglalkozik Borsodi. Jogtudományi -Közlöny 1918. évi k. 92. és 108 1 • ki ismerteti a Jogászegyletben e tárgyban Al/mási és Szászy-Schwarz részvételével tartott vitát is.