Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Az állam, a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

24 DR. SÁRFFY ANDOR reájuk vonatkozó közigazgatási törvényekben találhatjuk meg. Valóban vannak a közigazgatási jognak művelői, akik a maguk jogterülete részére igénylik ezt a tárgyat. így Tomcsányi Móric (A vagyoni felelősség elve a közigazgatásban, 18—21. lap és Közigazgatási Jog 187—128. 1) úgy érvel, hogy itt a közigazgtás által okozott sérelmek helyrehozásáról van szó, éppen úgy, mint akkor, amikor jogorvoslat útján lehet ugyanilyen jogsérelmet helyrehozni. A kártérítési kötelezettség végső alapja tehát ebben az esetben közigazgatási jogi jellegű, a jogviszony tehát belső jellegélre nézve közjogi karakterű, ha érvényesítése a rendes bíróságok elé van is utalva. Ezt az érvelést nem tartjuk meggyőzőnek. A jég szilárd anyag, a pára gáznemű anyag, bár mind a kettő a cseppfolyós víziből keletkezett is. A hegyi patakból is lehet alföldi folyó. Általában: a dolgok .természetének megítélésénél nem az a döntő kérdés, hogy hogyan állottak elő, hanem az, hogy kész állapotukban milyenek a tulajdonságaik. így van ez a jogi jelenségek tekintetében is. Például az ítélet perjogi cselekmény, de lehetnek magánjogi ihatásai is. A közhivatalnoknak a közigazgatási jogba tartozó követelése van illetményeinek kifizetésére, de ha átvette fizetését: magánjogot, tulajdont szerez reá. A lopás büntetőjogi cselekmény, de lehetnek magánjogi hatásai is. Szintúgy nem tartjuk az állam kártérítési felelősségének jogi minősítésére nézve döntőnek azt, hogy miből keletkezett, hanem azt, hogy ml a tartalma. Ezért nem is helyezünk nagy súlyt arra, hogy a kár ebben az esetben közigazgatási eljárásnak a következménye ugyan, de a közigazgatás magánjogot vagy magánjogi érdeket sértő intézkedésének a következménye. A fő súlyt arra helyezzük, hogy az államai szemben fennálló kártérítési követelés mihelyt létrejött, nem a közjogi jogosítványnak, hanem a magánjogi követelésnek tulajdonságait viseli magán. Nyoma sincs e követelésben az alárendeltségi viszonynak, nyoma sincs annak, hogy a jogok és kötelezettségek fednék egymást, semmiben sem tér el más magánjogi kártérítési követelések általános tulajdonságaitól. Azt hisszük tebát, bármily tekintélyes hangok vannak az ellenkező táborban, hogy az ily kártérítésre való jogok szabályozása a magánjogi törvénykönyv feladata. Azt azonban nem tartjuk lehetetlennek, hogy a magánjogi jogosultság mellett a közigazgatási jog ettől függetlenül megparancsolja az államnak, hogy erkölcsi célját szolgálandó kártalanítsa a károsultakat. 1) Mennyiben felel az állam közhivatalnokainak eljárásáért? Ez a kérdés a magyar jogászvilág érdeklődését már sok évtized óta foglalkoztatja. A régibb ideíkre vissza nem menve utalunk arra, hogy a V. és VI. magyar jogászgyűlés l«74^ben és lv876-ban megvitatta és hogy azóta is több monográfia tárgyalja ezt a kérdést.1 A bírói gyakorlatban is a felsőbírósági határozatok jelentős sora foglalkozik az állam vagyonjogi felelősségével lényegében kitartva a mellett az elvi álláspont mellett, amelyet már negyven évvel ezelőtt is elfoglalt. Itt még csupán az államnak a felelősségéről beszélünk, nem terjeszkedve 1 Tomcsányi Móric: A vagyoni felelősség elve a közigazgatásban 1905. Gajzágó László: Az állam felelőssége közhivatalnokai jogellenes cselekményei által harmadik személyeknek okozott károkért. (Dissentatio). 1912. Drágffy Miklós: Az állam vagyonjogi felelősségének gondolata a magyar és francia jogban, 1930.