Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - A részvénytársasági igazgatóság tagjainak felelőssége és az általános magánjog szabályai

126 DR. SCHUSTER RUDOLF A fent már idézett kúriai ítéletekből mondhatni lépésről lépésre beigazolható a gyakorlatnak mind helyesebb és helyesebb irányban való kifejljődése és megállandósulása, amióta az általános magánjog szabályait beengedték a „szaktanácsokba". Hogy a keresked. törv. rendelkezései és különösen a 189. §. mennyire elégtelenek és hogy az általános magánjog szabályainak alkalmazása mennyire ügydöntő a részvénytársasági igazgatósági tagok kártérítési felelősség elbírálásánál, azt megvilágítja a következőkép megkonstruált jogeset: Valaki ingatlanparcellákat vásárol, a vételár csak későbbi időpontban lesz esedékes; ezért részletekben befizeti a vételári összeget egy takarékpénztár r. t.-hoz azzal a megállapodással, hogy a takarékpénztár gyümölcsöztesse azt a pénzt, amelynek azonban akkor, midőn a vételár az eladónál le lesz fizetendő, a betevőnek rendelkezésére kell állania. Az, hogy az az időpont, mikor fog beállani, megállapítva nincs, az bizonytalan, úgy hogy lehetséges, hogy uz az időpont rövidebb, de lehet, hogy hosszabb idő múlva áll be. A takarékpénztár alapszabályai értelmében működési köre takarékbetétek elfogadására, gyümölcsöztetésére, ingaf1anok vételére, eladására is kiterjed. Ezt a pénzt az igazgatóság ingatlanok vételére fordítja, abban a reményben, hogy azokat nyereséggel eladhatja és a betevő pénze kellő időben rendelkezésre fog állani. Az igazgatóságot a legnagyobb jóhiszeműség vezeti és eljárása távol áll minden önhaszonleséstől. Egyik igazgatósági tag sem üzletember. Az ingatlanokat, amelyekkbe a pénzt befektették, eladni nem tudja, úgy hogy midőn a betevő a pénzét követeli, az nem áll rendelkezésre stb., a végén a takarékpénztár csődbe kerül. A betevő az igazgatósági tagoktól kártérítést követel. A keresk. törv. 189. §-a alapján jogszerű alappal bírónak látszik-e az a kátrérítési követelés? Ugy hiszem, hogy nem. Túlmentek-e az igazgat, tagok megbízásuk határain? Habár ez a kérdés nem is tartozik ide — amint azt fent kimutattam — ha már felelni kell a kérdésére, azt csak nemmel lehet, mert a gyümölcsöztetés minden közelebbi körülírás nélkül rájuk volt bízva, úgy hogy az igazgatósági tagok azt a pénzt harmadiknak kölcsönadhatták volna, ahol az époly veszélyben foroghtott, mint az ingatlanba való befektetés esetén. De nem alkalmazhatók a 189. §. többi rendelkezései sem, mert az igazgatósági tagok nem cselekedtek törvényellenesen; melyik törvényt sértették meg? De nem jártak el alapszabályellenesen sem, amint azt fent már kiemeltem.