Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - A részvénytársasági igazgatóság tagjainak felelőssége és az általános magánjog szabályai

A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGI IGAZGATÓSÁG 127 íme tehát a 189. §. alapján a kátrérítési felelősség nem állapítható meg. Ha a kérdést helyesen akarjuk elbírálni, az általános magánjog szabályait kell alkalmazni. Az a kérdés döntendő el tehát, vájjon az igazgat, tagok jogellenesen és vétkesen jártak-e el? A jogellenesség megállapítható nem lesz, de a vétkesség kérdéses lehet. Elmulasztották-e azt a gondosságot, amely ilyen esetekben akár rendes üzletember, akár rendes kereskedőtől elvárható? Ennek a kérdésnek eldöntése több más ténykörülménytől függhet, amelyek mérlegelendők; egymagában az ingatlanokba való befektetés spekuláció céljából, nézetem szerint, nem minősíthető gondatlanságnak. De bármikép is álljon a kérdés, az bizonyos, hogy ily jogeset a 189. §. alapján nem, hanem csak az általános magánjog szabályai alapján dönthető el. Ha már azonban azokat alkalmazni kell, akkor természetes, hogy azok teljes terjedelmükben alkalmazandók. Ugyanis: ha a károsult tudott az igazgatósági határozatról, ha pl. mint részvényes a keresk. törv. 175. §-a alapján kérhette még néhány részvényes hozzácsatlakozása mellett az ügymenet megvizsgálását, vagy a közgyűlés összehívását stb., szóval módjában állott a kárt elhárítani vagy csökkenteni és ezt nem tette, akkor megszegte a magánjogi szabályokon alapuló kárelhárítási kötelességét és elveszti a kártérítési igényét2 (Mtj. 1112. i§.) Ez az a magánjogi szabály, amelyet ily esetben alkalmazni kell, mihelyt a felek, arra hivatkoznak. Hangsúlyozom ezen a helyen is ismételten, hogy a Kúria ezt a jogszabályt mindig alkalmazza, ahol a károsulinak magatartása megfelelő tényállás megállapítását lehetővé teszi, mert a legfelsőbb bíróságunk nagy súlyt helyez arra, hogy minden jogviszonyban, legyen az szerződési vagy szerződésen kívüli, a jóhiszeműségnek feltétlenül érvényesülnie kell; pedig annak megszegése forog fenn, ha a károsult a kárelhárítási kötelességét nem teljesíti (mindezt kifejtem részletesen a Jogállamban megjelent, fent már id-zett cikkemben). Mellékesen felmerül az a kérdés, vájjon a kárelhárítási kötelesség a jogalap vagy a kártérítési mérv eldöntése körében bírálandó-e el? A kir. Kúria eddigi állásfoglalása szerint ez a kérdés a kártérítés mérve feletti döntéssel egyidejűleg bírálandó el. Ezt kimondta a Kúria az 1933. november 29-én P. VI. 478/ 2 Ezzel összefüggően utalok kifejezetten a Jogállam 1934. évi 1—2. sz. füzetében megjelent „adalékok a kártérítés tanához" című cikkemre és különösen annak a kárelhárítási kötelességet tárgyaló részére