Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

112 MEGJEGYZÉSEK De mindenképpen rászolgált panaszra az, hogy a rendtartási reform végrehajtási rendelete szavazati jogot) csak annak ad, aki fizet: befizeti a nyugdíjintézeti díjakat, legalább részben. A/ki szegény, a>z ne szavazit isson: ezt ismertük régen, a cenzusos szavazásnál és annál <a rendszernél, hogy aki adóhátralékban volt, nem szavazhatott. Ha valahol, úgy az ügyvédségnél az ilyen rendszer fájdalmas, bántó és ostorcsapásként hat a lelkekre. A Kamarát nem lehet csaik azok intézményévé tenni, akik fizetni tudnak. Fontos kérdés a nyugdíjintézeti díjak beszerzése, de ezt szavazati jog meg nem adáséval kikényszeríteni — kínos. A legderekabbak közt is vannak szegények: kizárni ezeket az aktív és passzív választói jogból, bántja a fizetni tudók lelkét is. A szivet nélkülözzük a rendeletnek ennél a paragrafusánál ! * Ügyvédet nem neveztek ki a gyakorlati közigazgatási vizsgabizottságba, melynek .tagjait a minisztertanács hozzájárulása alapján a miniszterelnök most nevezte ki. Hosszú a sora a vizsgálóbizottság tagjainak; magától értetődik, hogy leginkább a közigazgatás tényezőiből került ki a névsor. De sajnála-tosan nélkülözzük a vizsgabizottság tagjainak sorában az ügyvédi kair.fc. A közigazgatással a legszorosabb kapcsolatban van az ügyvédi kar; ezért, úgy véljük, méltán belevonhattak volma a listába ügyvédeket is. Olyanok vizsgájáról van szó. akiknek hivatása lesz az ügyvédi karral együtt dolgozni a köz érdekében. Legalább szimbolikus okból kellett volna meg nem feledkezni az ügyvédi karról. A tendenciát fájlaljuk inkább, mert gyakorlatilag nyilván nem túlságosan jelentőséges. hogy ügyvéd előtt is vizsgázik-e a jelölt. * Az egész magyar ügyvédség lüktető kérdéseit domborítja ki az a sárga könyv, amelyben a Budapesti Ügyvédi Kamara jelentését adja az 1933. évi működésről. Keresztmetszete ez a jelentés elsősorban a magyar ügyvédség politikai, közéleti, társadalmi és gazdasági helyzetének. Feltárja az ügyvédség panaszait, felveti a megoldandó kérdéseket, megoldásokat javasol. Vajon meghallgatásra fog-e lelni ez a súlyos indokokkal előterjesztett és felterjesztett jelentés, mely 3223 ügyvédnek és 748 ügyvédjelöltnek nevében íródott. Talán leghelyesebb, ha a magunk megjegyzései helyett szemelvényeket adunk a jelentésből. Íme néhány szemelvény: I. A bevezetésből: Ismételten felemeltük tiltakozó szavunkat a háború utáni jogalkotásnál az elmúlt évben is folytatott irányzat ellen, amely a jog, különösen a magánjog térién, megtagadva a magánjogi autonómiát, az egyén szabadságát soha nem álmodott mértékben korlátozza. Hozzájárul az is, hogy amíg a háború előtti idők legfőbb egyeduralkodó jogforrása a törvény volt, ma úgy a magánjogi, mint a közjogi szabályok túlnyomó része kormányrendeletekbe van halmozva. így a magánjog tételei is meginognak, jogbizonytalanság áll be és ez a forgalmi élet iés a hitel halála. Míg a háború előtt alapvető tétel volt az, hogy az alanyi magánjogok feletti vitát a független bíróságok döntik el, addig ma ez a