Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

MEGJEGYZÉSEK 113 rendelkezés sok vonatkozásban átment a közigazgatási hatalom kezébe. A magánjogok felől különböző panasz, döntő- és egyeztető bizottságok határoznak és közigazgatási, vagy jóformán eféle fórumok avatkoznak be a tiszta mgánjog birtokállományálba. (Pl. földtéherrendezési törvény, döntőbizottságok.) E sajnálatos jogalkotási jelenségekhez kapcsolódik egy harmadik is: az. hogy a jogalkotás új rendszerében elhomályosul az egyenlőség; elve s egyes osztályoknak, gazdasági csoportoknak juttatnak előjogot. Kiáltó példái ennek a gazdatartozások fizetésének szabályozása tekintetében kibocsátott rendeletek. E rendeletek magánjogi és telekkönyvi jogrendszerünk integritásán súlyos seibet ejtenek ós ismét belevonják a közigazgatási hatóságokat maigánjogi jogviszonyok elintézésébe. Rá kell mutatnunk arra a jóformán jogszabályalkotó tevékenységre és hatalomra, amelyet a Nemzeti Bank a devizagazdálkodás és a külföldi követelések és tartozások kérdésében körleveleiben törvényes alap nélkül gyakorol, amit még súlyosibít az, hogy e körlevelek nagy résziét jóformán hivatalos titok gyanánt kezelik és azok valósággal el vannak zárva az ügyvédség elől. Egy újabb megjelenése ez a közihivatali omnipotenciánaik. Kérnünk kell a perrendtartási értékhatárok, kompetenciák, perotrvoslati kategóriák és a társasbírósági rendelkezések visszaállítását. Egységes magánjogi kódex hiányában nálunk a legfelsőbb bíróság jogalkotó működésének nagyobb jelentősége van, mint másutt és káros tendencia tehermentesítés és takarékosság címén e jogalkotó fórumnak kikapcsolása a perek minél nagyobb tömegéből. A rendes jogorvoslati rendszer korlátozása folytán a perújítások száma igen nagy mértékben szaporodik s a perújítás hovatovább rendes perorvoslati eszközzé válik. Érthető is, mert a kúriai döntésben még az ítélettel elégedetlen fél is a fórum nagyobb tekintélye folytán inkább megnyugszik és nem kísérletezik perújítással. II. Az ügyvédi kar helyzetéről: Bírósági ügyforgalmunk számottevően apadt, perenkívüli teendő csak szórványosan akad, a zugírászat még mindig megszállva tartja az ügyvédi munkaterületeket és a ifőrvárosi ügyvédi létszám az elmúlt évben újabb 30 főnyi többletet mutat: a lesújtó eredmény az, hogy az ügyvédeknek ez ideig gazdaságilag érintetlen rétegei is belekerültek azok tömegébe, akik a legnehezebb létküzdelmek, nélkülözések árán és állandó bizonytalanság közepette tudják csak óráról-órára tengetni létüket. Az idér. valóságos aratást tartott a halál tagjaink között. Sajnos, nemcsak azok költöztek az örök nyuglomba; akiket életgépezetük lejárta vitt át a másvilágra, hanem nagyon sokan önkezükkel vetettek •éget életüknek, akiktől pedig a kar és családjuk még sokat várt és várhatott volna. Hányan és hányan voltak, akik a gazdasági kataklizmában összeroppanva inkább a halált választották, minthogy a becsület útjáról letérjenek. Az ügyvédi kar etikai intaktságának bizonyítéka, hogy a becstelenség helyett inkább a halálba menekülnek. Jogállam XXXIII. évi., 3. füzet. 8