Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

108 DR. SÁR FF Y ANDOR VII. Hogy a károsultnak a kár előidézésénél közrejátszó hibája a kárviselésnél a most tárgyalt esetekben is fontossággal bír, az természetesen már az általános magánjog elveiből folyik. Idetartozó kérdés mindenekelőtt, de külön szabályozás tárgya az, hogy mennyiben zárja ki az állam, helyi közületek és a közhivatalnokok felelősségét az, ha a károsult a kárt jogorvoslattal elháríthatta volna, de a jogorvoslatot elmulasztotta. A Magánjogi Törvénykönyv törvényjavaslatának fentebb (V. alatt) szószerint idézett szövegéből látszik, hogy a törvényjavaslat szerint a jogorvoslat vétkes elmulasztása a kártérítési kötelezettséget kizárja. Az első tervezet ilyen rendelkezést nem tartalmazott, mert a jogorvoslat elmulasztásában a károsult (konkuráló vétkességét látta és elegendőnek tartotta a helyes eredmény elérésére az erre vonatkozó rendes szabályokat. Nem látta volna méltányosnak, hogy a fél kártérítési követelésétől akkor is teljesen elessék, ha a közhivatalnok vétkéssége sokkal súlyosabb, mint a károsult konkurráló vétkessége, pl. a bíró megvesztegetése folytán hozta meg a jogsértő ítéletet. — A későibbi szövegnek azonban már kizárják a kártérítési jogot abban az esetben, ha a (károsult a jogorvoslatot vétkesen elmulasztotta. Hasonló rendelkezés van a székesfővárosi törvénynek az imént idézett 64. §-ában, de annak szövegében a „mulasztás" szó előtt a „vétkes" szót hiába keressük. A bírói gyakorlat a magánjogi törvényjavaslatnak a jogorvoslat elmulasztásának a felelősséget kizáró jelentőségére vonatkozó szabályát elfogadta és a kártérítési felelősséget kizártnak látta még akkor is ha a fél azért nem élt fellebbvitellel, mert a fellebbviteli hatóság álláspontját úgy ismerte, hogy a fellebbvitel sikerrel úgysem járt volna (C. VI. 378/1932. J. H. 1933, évi 1024. se.). A gyakorlatnak egyéb vonatkozásokban is többször volt alkalma a károsult konkuráló vétkességének hatása felől állástfoglalni. Lássuk az eseteket: 1870-ben olyan építésrendőri szabályzat állott fenn, amely a tervezett utcafeltöltéseket meghatározta és kimondta, hogy ezen a színvonalon akii építkezni nem szabad. Valaki mégis »kért és kapott engedélyt arra, hogy mélyebben építkezzék és 15 év múlva, amikor az utcafeltöltés csakugyan megtörtént, perrel támadta meg a székesfővárost azon a címen, hogy szabálytalan építési engedélyével neki ikárt okozott. A Kúria elutasította, mert ő tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a feltöltés terv.be van véve. — (K. 1713/1909.) A bírói letéthivatal főnöke a hamis meghatalmazással jelentkező ügyvédjelöltnek kifizette a letéti összeget. A meghatalmazás nemcsak hamis, hanem szabálytalan is volt, mert a szabályzat hitelesített meghatalmazást kívánt s ezért a hamisító ügyvédjelölt főnöke perrel lépeti fel. Ebben az alperes azzal védekezett, hogy a károsult ügyvéd általános szóbeli meghatalmazást adott, hogy a jelöltnek külön külön meghatalmazás nélkül is ki lehet a neki (az ügyvédnek) járó összegeket fizetni. A Kúria kimondta, hogy ha ez a védekezés való, az állam a felelősségtől mentesülne, mert bár a letéthivalal eljárása ebben az esetben is szabálytalan volna, de a károsult saját tényének következményeit viselni tartoznék (K. 220/1907.). A postamester sikkasztása alapján az állam ellen támasztható igényt