Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az állam a helyi közületek és a közhivatalnokok vagyoni felelőssége

AZ ÁLLAM VAGYONI FELELŐSSÉGE 109 azonban nem zárja ki az, hogy a feladó szabálytalanul a postamestert bízta meg a postautalvány kitöltésével, mert a kártérítési követelés nem az utalvány kiállításán, hanem a feladott pénz elsikkasztásán alapszik (iK. 5806/ 1906., 617/1899.). Ha a károsult a karfával ellátott, közeli híd helyett a karfa nélküli hídon ment át — bár ismerte a helyi viszonyokat — és a /hídról leesett: kártérítést nem követelhet (K. 5368/1929.). Ha a kormányhatalom olyan intézkedést tesz, amely közérdebből szükséges, de magánjog által védett érdekeket sért, kárpótlásnak van ugyan helye (1. IV. alatt), de olyankor nem. amikor a károsult magatartása vagy eljárása okozta a közérdek veszélyeztetését. (A felperes által forgalomba hozott állatgyógyászati szerektől állatok tömegesen pusztultak, mire a belügyminiszter az állategészségügyi törvény alapján a felperestől, aki már az állategészségügyi törvény hatálybalépése előtt foglalkozott állatgyógyászati szerek forgalombahozatalával — az állatgyógyászati szerek előállítására és forgalombahozatalára való jogot megvonta) (K. 1494/1923.). VIII. Hatásköri kérdések. A fentiekből kitűnik, hogy a bírói gyakorlat mind a közhivatalnok elleni, mind a közhivatalnok munkaadója elleni kártérítési követelést még ott is rendes bírói útra tartozónak ítéli, ahol ezt külön törvény ki nem mondja és a rendes bírói utat csak a külön törvénynyel kizárt esetekben (pl. a közadókezelési összeállítás. —600/1927. P. M. sz. rendelet — fentebb említett 131. §-a esetében) nem tartja megengedhetőnek. Az 1911: 1. tc. (polgári perrendtartás) 2. §-a szerint a bírói útra tartozó ilyen perek értékükre tekintet nélkül, törvényszék — nem járásbíróság — hatáskörébe tartoznak. Az állam az ellene indult perekben többször próbálkozott azzal az állásponttal, hogy az ellene érvényesített kártérítési követelés a közigazgatási eljárás jogszerűségének felülvizsgálatát tenné szükségessé, ez pedig a közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztásának az 1869:IV. törvénycikkben kimondott elvébe ütközik. De mindannyiszor sikertelenül. A hatásköri bíróságnak és a rendes bíróságnak állandó gyakorlata az, hogy az ilyen közigazgatási természetű előkérdések a kártérítésre irányuló magánjogi követelés elbírálásának hovatartozandóságát nem érinti (pl. 1929. Hb. 56/4.). Ilyen módon a rendes bíróság nem ritkán abba a helyzetbe jut, hogy előkérdésként a közigazgatási határozat jogosságának kérdését kell vizsgálnia, esetleg az ítélet indokolásában a közigazgatási határozat jogtalanságát kell kimondania és ezen az alapon az államot vagy helyi közösséget — a közigazgatási határozat joghatályának érintése nélkül — kártérítésben kell marasztalnia. A kártérítési követelések többsége ugyan természeténél fogva semmiféle közigazgatási -határozattal nincs összefüggésben. Ha a postamester sikkaszt, ha a hatósági közeg jogtalanul bántalmaz valakit, ha a puskaporos torony felrobban: mindezekben az esetekben a bíróság marasztalhat kártérítésben anélkül, hogy közigazgatási határozattal kellene szembe kerülnie. De vannak másiféle esetek is. Fellép a fél azon az alapon, hogy az adóhivatal az ő ingatlanára olyan illeték-tartozás alapján kebeleztetett be jelzálogjogot, mely őt nem is terheli és a közigazgatási hatóságnál mégis eredménytelenül szorgalmazta a jelzálog törlését A Kúria szerint ..a