Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Vércsoportmeghatározás a bírósági szolgálatban

88 DR. TÓTH LÁSZLÓ A figyelmeztető közleményt tehát a Tanács téves elgondolással és nem helytálló jogászi érveléssel elvetette. Ez lenne a kisebbik baj. A nagyobbik baj abban nyilvánul meg, hogy bár kimondotta, hogy a kérdés olyan, amelyet az élet kell, hogy kialakítson, mégis lekötötte magát, habár nem elvileg és nem végleg az ellenző álláspontja mellett. Nem vette észre, hogy ezzel elzárta azt a pályát, amelyen a kialakítás megtörténhetett volna. Éppen ezért kell foglalkozni azokkal az érvekkel, amelyekkel az elvető álláspontot a Tanács megindokolni igyekezett. Megjegyzem, hogy a kérdéssel a magam részéről csak a polgári bíró szemszögéből foglalkozom. Az az érv, hogy a vércsoport meghatározás eszközléséhez szükségszerűen vérvételt kell eszközölni és ez csak sebészi beavatkozással történhetik és ebből a beavatkozásból esetleg bajok is származhatnak, súlytalan. Hiszen csak a Wassermann reakcióra kell rámutatni, amelynél esetleg nem is egyszer, de többször vesznek vért a vizsgálandó egyéntől, s abból az okból, hogy a vérvétel veszélyt jelenthet, nem merül fel a vizsgálat elvetésének gondolata. Kétségtelen, hogy minden beavatkozás járhat veszéllyel, de ez a veszély annyira minimális, hogy mint számítási érték figyelembe sem jön. Természetes, hogy ott, ahol különös adottság indokolja a vizsgálat mellőzését, — például cukorbetegség, vérzékenység stb. — azt a jövőben is mellőzni kell. A vérvétel indokolatlan megtagadásának mérlegelése bírói és nem orvosi feladat. Az az érv, hogy egy-egy vércsoportba embereknek egész nagy csoportja beletartozik és ilyenformán a meghatározások révén az egyének beláthatatlan sora jöhetne figyelembe, szintén súlytalan. A vércsoport meghatározások sohasem mutatnak egy személyre, mindig csak azt a tömeget határozzák meg, amelyben a keresett egyén szerepelhet, de a valószínűsítő értékét ezen az alapon megtagadni nem lehet. Azt a tudományos megállapítást, hogy miként az egyéb szervezeti tulajdonságokat, a gyermekek a vércsoport tulajdonságaikat is a szülőktől, tehát az apától és az anyától öröklik, a Tanács sem teszi vitássá. Ebből a megállapításból folyik, hogy ha a gyermek vérének olyan tulajdonsága van, amelyet az anyától nem örökölhetett azért, mert az anya vérében nincsen meg, apaként csak olyan férfi jöhet szóba, akinek vérében az illető tulajdonság feltalálható. Ezért tehát ki van zárva az olyan férfi apasága, akinek a vérében a szóbanforgó tulajdonság fel nem található.