Jogállam, 1934 (33. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 3. szám - Vércsoportmeghatározás a bírósági szolgálatban
VÉRCSOPORTMEGHATÁROZÁS 89 Az a kérdés most már, hogy a most említett szabály kivétel nélkül áll-e. Az kétségtelen, hogy e téren a vizsgálódások igen nagy körültekintést kívánnak. Hiszen az ügynevezett jól áttekinthető esetekben is lehetséges, hogy a vizsgáló orvos előtt a vizsgált személyek olyan tényeket hallgatnak el, amelyek ismeretében az eredmény másként jelentkeznék. A kérdés tehát az, hogy az eddigi vizsgálatok eredménye nagyobb hibatényezőt mutat-e fel a fentebb említett szabállyal szemben, mint más elfogadott vizsgálatoknál, így például a Wassermann reakciónál. Ha a tényező nagyobb, ez még az előbb elmondottak alapján nem jelenti feltétlenül a szabály elvetését, ha kisebb, akkor indokolja feltétlen szemelőtt tartását. A Tanács is elismeri, hogy a változhatatlanság tekintetében a vizsgálatokkal foglalkozók álláspontja eléggé egyöntetű, azonban reámutat arra, hogy akadnak közlemények, — kár, hogy nem jelöli meg őket —, amelyek kétségeket támasztanak abban az irányban, hogy az ember szervezetét érő különböző behatások, — fertőző betegségek, mérgezések, oltások, röntgen sugarak stb. — nem változtatnak-e az egyén vércsoport jellegén is. Általában tehát még a vélemény szerint is abból kell kiindulni, hogy az egyén vércsoport tekintetében egész életén át nem változik, tehát az eseteknek nagy többségében a vércsoport meghatározást logikusan még a Tanács véleménye szerint is fel lehetne használni és csak azokban az esetekben kellene a felhasználástól eltekinteni, amelyekben a különböző előbb már érintett behatások indokolttá teszik a vércsoport meghatározás féketételét. Ha tehát az előbb említett esetek egyike sem forog fenn, nincs alap arra a feltevésre, hogy a vércsoport jelleg megváltozott, s így a vizsgálatot akadály nélkül lehetne foganatosítani. Az a tény, hogy a vércsoportokat megjelölő tulajdonságok erősségében időszakos változások, tehát kvantitatív különbségek jelentkezhetnek, nem szolgálhat indokul a vércsoport meghatározásának elvetésére. Ez a körülmény csak azt kívánja meg, hogy a vizsgálatokat az illetékes intézetek fokozott körültekintéssel eszközöljék, s így elkerüljék azokat az eseteket, amelyekben a kvantitatív csökkenés folytán hibás vércsoport meghatározás lehetséges. Az a kívánalom, hogy a vizsgálatnál fokozott gondosságra van szükség, a meghatározások elvetésére alapos indok nem lehet. A kérdés az, vájjon a kvantitatív különbségek mellett lehetséges-e szabatos meghatározás. A felelet a tudomány mai állása szerint az, hogy a szabatos meghatározás a kvantitatív erősségek viszonylagos volta mellett is lehetséges. Tehát ebből csak az következik, ami egyébként is feltétel:
