Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A bíróságok gyakorlatból

A BÍRÓSÁGOK GYAKORLATBÓL. 81 korona értékcsökkenésének figyelembevételével, — a névértéknél magasabb összegnek megfelelő értékű Pengőben kifejezett összegben lehessen megállapítani (azaz átértékelni.), ellenben, külföldi pénznemben meghatározott magánjogi pénztartozások összegének az illető pénznem értékében beállott csökkenés folyományaképpen a névértéknél magasabb öszszegben leendő megállapítását nem kívánta megengedni. Ezt támogatja a 32. §. indoklása is, amely szerint ugyanis a törvényhozás az ebben az 1928 : XII. t.-c.-ben foglalt rendelkezésekkel csupán a korona értékcsökkenéséből előállott következményeket akaita szabályozni, a mihez képest ennek az 1928: XII. t. cikknek a rendelkezései külföldi pénznemben meghatározott magánjogi pénztartozásokra nem alkalmazandók. (1932. II. 18. - P V. 5581/930.) Külföldi ország átértékelési szabályainak hatása Magyarországra nemcsak az 1928: XII. t.-c. rendelkezéseiből nyilvánvaló, hanem ennek a törvénycikknek a miniszteri indoklásában és törvényhozási tárgyalása során és igy a főrendiház bizottságainak együttes jelentésében is, — még pedig mindenütt lényegileg közérdekből merített okok alapján, — világosan kifejezésre juttattott az, hogy a törvényhozás a pénzromlás következtében lecsökkent értékű magánjogi pénztartozások közül csak bizonyos, még pedig aránylag eléggé szük körű pénztartozásokra vonatkozóan, kivételképpen akart átértékelési jogot adni; ilyen jogot, külföldi pénznemben meghatározott magánjogi tartozásokra vonatkozóan, általánosságban nem is adott, — külön a német márkában meghatározott magánjogi pénztartozásokra vonatkozóan ilyen jogot megállapító nemzetközi szerződés pedig a Németbirodalommal nem köttetett; ez a körülmény tehát, mint a törvényhozásnak közérdekből elfoglalt jogi álláspontjában rejlő, — a nemzetközi magánjogban közrend (ordre public) névvel jelölt akadály megengedhetetlenné teszi azt, hogy: a nemet birodalmi állampolgár felperesnek a Német birodalomban levő ingatlanra bekebelezett, az alperes által az ingatlan tulajdonosával ugyanott a Német birodalomban kötött adasvevési szerződéssel a vételárba betudandólag átvállalt, papiros márkában névértékben kifizetett és azután a telekkönyvből törült jelzálogos követelése, azon a cimen, hogy ez a követelés a nemzetközi magánjog szabályai szerint a német birodalmi törvények szerint megbírálandó követeles, és a német birodalmi törvények szerint átértékelhető, Magyarországon, magyar bíróság által, a magyar állampolgár alperes ellen átértékeltessék és át rtékelt összegének megfizetésében alperes marasztaltassék. (1932. II. 18. — P. V. 5581/930.) * A perújítási kérelem kelléke. A Pp. 5ö9. §-ának 2. bek. értelmében a perújitási keresetlevélnek a keresetlevél kellékein kívül mindazt kell tartalmaznia, ami a perújítás kérdésének tárgyalását előkészíti, egyebek közt a kereset megállapítására szolgáló tényeket és bizonyítékokat is. De e §-nak az a szabálya, hogy a perújitási kereset megalapítására szolgáló tények és bizonyítékok is előadandók, a törvényhely világos rendelkezésénél fogva csupán a pernek előkészítésére vonatkozik s így a keresetlevél e tartalmának hiánya nem a kereset visszautasítását, hanem csak annak a szabálynak az alkalmazását eredményezheti, mely szerint a fél, aki a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kötelezettségét elmulasztja, a tárgyalás elhalasztásának szüksége esetében a mulasztással okozott költséget viselni köteles. (Pp. 179., 203. §.) Amennyiben tehát az elsőbíróság az új bizonyítékok előterjesztését a bizonyítandó tények megjelölése nélkül hiányosnak találta, a már megnyitott tárgyalás folyamán pervezető jogkörében a Pp. 224. és 225. §-a értelmében gondoskodni tartozott volna arról, hogy a perújító alperes hiányos nyilatkozatát kiegészítse. Csak a bírói felhívás sikertelensége szolgálhatott volna okul annak a következménynek levonására, hogy a perújitó kérelem jogalapjának megállapítására alkalmas tények előadása hiányában a perújítás megengedésére nincs alap. (1933. I. 27 — P- II. 3392 931.) i Jogállam XXXII. évf. ?. füzet. 6