Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A bíróságok gyakorlatból

78 MEGJEGYZÉSEK. A magúnjogi kodexjavaslatnak társadalompolitikáját vizsgálván Dr. Blau György, e vizsgálódás elvi eredményeit a következőkben foglalja össze: Technikailag : a javaslat a helyesnél is tágabban szövegez és túlságosan sokat hagy nyitva; az a törekvés, hogy a törvénykönyvet laikusok is megérthessék, reménytelen, - ezért minden szerkezeti, beosztási, utalástechnikai, szövegezési áldozat, melyet a javaslat e tendencia érdekében hozott a jogászi szakszerűség rovására, célját téveszti és hátrányos; lényeges pontokon a mai jog öndlenmondásai csak el vannak fedve, de nincsenek megoldva; a bírói gyakorlat pillanatnyi állásának megrögzítése és jórészt változatlan bekodifikálása nem szerencsés törvényalkotási mód; a meglevő intézményeknek megbolygatni nemakarása akadályozza a lényeges egyszerűsítéseket; általában a javaslat inkább de lege lata, mint de lege ferenda készült. Tartalmilag: a javaslatnak nincs saját társadalompolitikai meggyőződése: a kívánatos vagyonelosztást hátráltató örökogot tart fenn, egyébként is a társadalmi struktúra merevítését mozdítja elő; meglehetősen adóst-védő és gyámkodó; a fiatalabb korosztályok joghelyzetét nem fejleszti korszerűen ; nem vesz tudomást a nők életviszonyainak átalakulásáról ; nem javítja határozottan a házasságon kívüli gyermekek helyzetét; a kívánatos mértéken túl érvényesít jogi téren erkölcsi követelményeket; egyes kérdésekben túlzott kormányingerenciát hoz. Általában: erősen konzervatív; az előző szövegek lényegesen haladóbb szelleműek voltak. Annyit mindenesetre indokolhatnak ezek a szempontok, hogy ne csak a détailokra irányuló, hanem az elvi kérdésekig hatoló revizió előzze meg a parlamenti tárgyalást." Érdemesnek véltük közölni e bátor, őszinte bírálatot, mely a kitűnő magánjogász beható, részletes tanulmányainak és megfontolt kritikájának leszűrődése és mely jogászközvéleményünkben élénk visszhangot keltett és sokak hallgatólagos nézetét és érzését tolmácsolta. Kötelesrész korlátozása haszonélvezettel. A kir. Kúria állandó gyakorlata szerint nbban az esetben, ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosult részére kötelesrészét meghaladó örökséget rendelt valamely korlátozással, a kötelesrészre jogosult követelheti, hogy a kötelesrészének meglelelő örökségi jutaléka minden korlátozástól mentesen azonal adassék ki, a korlátozás pedig csak a kötelesrészt meghaladó jutalékra tartassék fenn, — ha csak az örökhagyó akként nem intézkedett, hogy a jogosult a neki szánt részesítést csak úgy kapja, meg egészben, ha a korlátozást a kötelesrész tekintetében is elfogadja. Ámde akkor, a mikor a szülő nem végintézkedéssel juttatja vagyonát a leszármazottjának, hanem — miként a jelen esetben — szerződést köt vele s ebben a szerződésben vagyonát más javára rendelt haszonélvezettel terhelten ruházza át a leszármazójára s utóbbi azt elfogadja, — akkor a leszármazó annálfogva, mert a szerződés az ő hozzájárulásával jött létre, nem sérelmezheti kötelesrészének haszonélvezettel történt megterhelését. (1933. I. 11. — P. I. 4218 930. A kötelesrész értékelése. A m. kir. Kúria újabb állandó gyakorlata szerint azt a főszabályt, hogy1 a kötelesrészt az ajándékozáskori illetőleg az öiökség megnyíltakon értékben kell számítani, csupán a rendes gazdasági viszonyok között lehet alkalmazni, de nem akkor, ha a kérdéses idő- 1 pontoktól addig az időpontig, amikor a kötelesrészt ki kell adni a kötelesBÍRÓSÁGOK GYAKORLATBÓL.