Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A bíróságok gyakorlatból

A BÍRÓSÁGOK GYAKORLATBÓL. 79 rész alapjául szolgáló vagyontárgyak érteke az általános gazdasági válság miatt aránytalanul nasy mértékben csökkent, mert ebben az esetben az akkori értékben megállapított kötelesrészt is az alapul szolgáló vagyon értékcsökkenésének méltányos figyelembe vételével megfelelően szintén csökkenteni kell. (1933. I. 20. — P. I. 1022/931. * Özvegyi jog elvesztése érdemtelenség címén. Az özvegyi jog az özvegység tartama alatt is elenyészhetik akkor, ha ebben az időben a nő közmegbotránkozást keltő s férje emlékét meggyalázó erkölcstelen életet folytat. Ezt a szabályt az állandó bírói gyakorlat szerint alkalmazni kell abban az esetben is, ha az özvegyet nem pusztán a törvény, hanem férjének a végrendelete alapján illeti meg a hagyaték haszonélvezete, még ha a végrendelet azt életfogytiglan juttatta is az özvegynek. Az a jogszabály, hogy az ellentétes érdekeket kiegyenlítő módon szabályozó osztályos egyességben elismert özvegyi jogot az özvegynek utóbb bekövetkezett érdemetlensége cimén megszüntetni nem lehet, az adott esetben nem nyerhet alkalmazást azért, mert a csatolt hagyatéki ügyiratok között levő osztályos egyességben az alperes semminő jogáról, így közszerzeményi igényéről se mondott le, egymagában az a körülmény pedig, hogy a hagyatéki eljárásban ilyen igényt nem érvényesített és annak érvényesítése nélkül kötött osztályos egyességet, a közszerzeményi igény külön érvényesítésének nem lehet akadálya; ekként az osztályos egyességben az alperes özvegyi haszonélvezeti jogát a többi érdekelt nem az alperes közszerzeményi igényének az elejtése fejében ismerte el. (1933. I. 28. — P. I. 5548 931.) .4 távollevő ügygondnokának joga. A gyámhatóságoknál volt olyan gyakorlat, a mely az 1877 : XX. t.-c 87. §. 2. bekezdését akként értelmezte, hogy kivételesen, — nevezetesen olyan esetben, a melyben a gyámhatóság az ügy összes körülményeinek mérlegelése után arra az eredményre jutott, hogy a távollevő vagyonának vagy vagyona egy részének, — különösen ingatlanának vagy ingatlana egy részének elidegenítése elmulasztásával a távollevő számottevő mértékben károsodnék és amikor egyébként sem volna valószínű, hogy az ilyen ügyletet a megtámadás veszélye fenyegetné, — főként tehát a távollevő egyéb vagyonának megmentése, — nyomasztó adósságainak rendezése céljából, vagyonának egy része az 1877-XX. t.-c. 28. § d. pontja alapján kinevezett gondnoka által is elidegeníthető ; ilyen értelmű, — habár netán ingadozó — gyámhatósági gyakorlat fönnforgása esetében nem lehet vétkesen gondatlannak minősíteni azt az eljárást, hogy a 87. §. második bekezdését ily értelemben alkalmazták. (1933. I. 10. — P. I. 404/931.) Ki főpap az örökjogrend szerint? Az 1715. évi XVI-ik t. cikk szerint főpapok alatt csak azokat kell érteni, akik királyi adományból valóságos és ellátásul szolgáló javadalmat nyernek. Örökhagyó az esztergomi főkáptalan nagyprépostja volt, akit ugyan a király nevezett ki, — de aki az ellátásul szolgáló javadalmat nem önálló királyi adományból, hanem a főkáptalani javadalom jövedelmének felosztása útján nyerte, — következőleg a Kollonich-féle egyezményben megnevezett főpapnak nem tekinthető. Az utána való öröklés kérdésében tehát az alsópapságra vonatkozó szabályok az irányadók. A római és görög katholikus alsópapságot pedig szabad végrendelkezési jog illeti meg, mely csak annyiban van korlátozva, hogy bizonyos egyházi célokról haláluk esetére megfelelő ha ;yomány alakjában megemlékezni tartoznak (kötess cím). (1933. I. 25. — P. I. 3243/932.) *