Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A büntető fötárgyalások hangjáról

76 MEGJEGYZÉSEK. De - és ezt külön kiemeljük - a hang egyúttal lebecsülése a védő nehéz hivatásának. Ha a hang előre itél, mit gondoljon a védő a maga hivatásáról és mit a nagyközönség a védő erejéről és hatalmáról, — ha a hang előre reménytelennek jelzi a védő munkáját. A mi ideálunk az a tárgyalásvezető, aki hideg tárgyilagosságban ül a bírói székében, szemben az előtte álló vádlottal. A mi ideálunk az a tárgyalásvezető, aki inkább enged több szót a vádlottnak és kevesebbet önmagáriak. És a mi ideálunk az a tárgyalásvezető, aki lehetőleg nem vesz részt a tárgyalásban, engedi, hogy előtte folyón le a küzdelem a vád és a védelem közt. Ha ezt az ideált iparkodik megközelíteni a tárgyalásvezető, akkor nem fog megnyilatkozni hang, amely ki tudja nem visszhangja-e valamely önkénytelen elfogultságnak? » 47 tanácsa és 123 bírája van a budapesti kir. törvényszéknek. Vajon ennek az óriási szervezetnek gyakorlatát ki ismeri és ki tekinti át? Azelőtt, amikor volt budapesti kir. törvényszék és volt budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszék, az ítélkezést egységesség szempontjából az elnökségnek volt módjában áttekinteni. És emlékezzünk csak Nagy Ödön idejére, nemcsak áttekintette, de irányította is az elnök az ő törvényszéke gyakorlatát. Ma ez nyilván fizikailag sincs módjában az elnökségnek. Hiszen rengeteg számú ítélet kerül itt ki, hogy ismerhetné mindet az elnökség. Hát még a töméntelen számú végzést; pedig a végzésekben is egész légióját fektetik le a fontos elveknek. Mivel így az elnökség számára nem juthatid ő ítélkezési funkcióra, se a törvényszék joggyakorlatának megismerésére, érdemes felvetni a kérdést: vájjon nem kellene-e ennek a nagy bíróság jogszolgáltatásának egységét előmozdítani. A egyik mód volna erre és ez volna a leghelyesebb mód, hogy az elnökséget mentesítsék az adminisztratív teendők javarésze alól és igy az elnökséget állítsák be a törvényszék jogszolgáltatásának központjába áttekintőnek irányítónak és felügyelőnek. Ha ezt a módot nem akarják elfogadni — és ahogy ismerjük a viszonyokat és az embereket, presztízskérdésnek fogják tekinteni, hogy az egész adminisztráció az elnök kezében legyen — akkor másik módszer lehetne: a törvényszék 2—3 bíráját a kiválóbbak éz erre alkalmasok közül kijelölni arra, hogy az összes ítéleteket és végzéseket — hiszen ezek mind sokszorosításra kerülnek — nézzék át az egységes joggyakorlat szempontjából, tartsák így nyilván a törvényszék gyakorlatát, konstatálják az elvi ellentéteket, tegyenek rendszeresen jelentést az elnökségnek, szóval legyenek ennél a nagy törvényszéknél azok, akik a jogszolgáltatás ütőerén tartják a kezüket. Igaz, ilykép néhány munkaerő elvonatnék az ítélkezéstől, de bőven kárpótlódnék a törvényszék azzal a munkamegtakarítással, melyet a gyakorlat egységessége hoz meg a perek számának apasztásával. Ezeknek a joggyakorlati revizoroknak munkaeredményei egyúttal irányitásul szolgálhatnának a felsőbb bíróságok számára is, mikor arról van szó, hogy kell-e és miről jogegységi határozat. Egységes ügyvéái díjszabás tervezetét dolgozta ki a budapesti Ítélőtábla elnöke az igazságügyminiszter felhívására. A tervezet véleményadás végett az ügyvédi kamarákhoz érkezett. Olyan tervezetről van szó, amely, ha életbelép, nyilván hosszú időn át irányítani fogja országszerte az ügyvédek díjazását peres ügyekben. Százszor meg kell tehát fontolni a tervezet rendelkezéseit. *