Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A választási bíráskodás

68 DR. GOLTNER DÉNES. választási visszaélések hatásának megállapítására pedig „Auskunft-personok" meghallgatását hozta javaslatba. Ez a törekvés vezetett a vegyes összetételű választási bíróságok gondolatára, ezért bízta volna 1907-ben egy felerészben a kir. Kúria, felerészben a kir. Közigazgatási Bíróság tagjaiból alakított bíróságra a választási bíráskodást Günther Antal igazságügyminiszter javaslata, - s végül e törekvés jegyében fogant Bródi Ernő javaslata az 1915-i országgyűlésen, amely a bíráskodást a képviselőház, a kir. Kúria, a kir. Közigazgatási Bíróság tagjaiból és előkelő jogászokból alakított testületre kívánta bízni. Ami ezekből a tervekből a bíráskodás természetére következtethető, — az teszi ki a választási bíráskodás jellegére vonatkozó felfogások harmadik csoportját. Végül mint ezekkel homlokegyenest ellentétes érvényesült úgy nálunk, mint a külföldön az a felfogás, amely szerint a választási bíráskodás a szó teljes értelmében vett bírói functió, amelynek szorosan a jogszabályok keretei között kell lefolynia és célszerűségi szempontokat csak ott érvényesíthet, ahol azt a jogszabály kifejezetten megengedi vagy parancsolja. Ezt a felfogást az 1899: XV. tc. 1875 — 1878-i javaslata 14. §-ában kifejezésre is juttatta: „a bíráskodó tanács tagjai . . . bírói . . . esküjök súlya alatt legjobb meggyőződésük szerint . . . határoznak". Az ellenkező - téves — nézetet e felfogás szerint csak az eredményezhette, hogy a bíráskodó Ház felett nem volt fellebbezési fórum, amely a hibákra és törvénysértésekre rámutathatott volna. Nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy a bíráskodás tárgya a parlamenti tagság kérdése, mivel ez a Ház belügyének azon egyszerű okból nem tekinthető, hogy a Ház megalakulása előtti időre vonatkozik. Ezzel az igen elterjedt felfogással kapcsolatban ki kell emelnünk azt, hogy két egymástól fogalmilag különböző kérdés az, hogy egyrészt vájjon bírói functio-e a választások feletti bíráskodás — és van-e annak valamely különleges jellege - másrészt pedig az, hogy a választási bíráskodás peres eljárás-t vagy sem. Nincs ugyanis kizárva, hogy a tételesjogi rendezés értelmében a választási bíráskodás egy nemperes eljárás keretei között folyik le, mint volt pl. az 1911.-Í reform előtti elsassi jogban, hol a colmari törvényszék előtt a „freiwillige Gerichtsbarkeit" nem-peres eljárása keretei között történt a választási bíráskodás. Ez azonban természetesen nem zárhatja ki azt, hogy a választási bíráskodás mégis csak bírói eljárásnak tekintessék. A magyar irodalomban — különösen a kir. Kúria bíráskodása óta általános volt az a felfogás, hogy a választási bíráskodás közjogi pert képez, — és az ellenkező nézet leginkább azzal volt kapcsolatos, hogy a szerzők a Ház bíráskodásának típusát vizsgálták. Ezzel magyarázható az, hogy a német jogban is. Seydel - a kérdés egyik specialistája így érvel : „Die Legitimationsprüfung, welcheder Reichstag vornimmt, ist kein Streitverfahren". . . . „Die Legitimationsprüfung ist eine Gescháftshandlung des Reichstags". A magyar tételesjogi rendezés értelmében (1925: XXVI. tc.) úgy látszik, hogy a választás érvényessége ellen benyújtott panasz egy nemleges jellegű megállapítási kereset, amelynek tárgya a választás, mint közjogi cselekmény érvénytelenségének kimondása, — az ítélet pedig egy peres eljárás eredménye. így a magyar jogi felfogás egyezik a Hatschek által kifejtett német nézettel : „Die Wahlanfechtung ist eine negatíve Gestaltungsklage, sie verlangt die Aufhebung einer publizistischen Rechtsakt, der Wahl", - de ugyanez Mendelssohn—Bartholdy szerint az angol jogélet felfogása is. * * * Az előbb ismertetett felfogások kritikáját mindössze két kérdésre adott válasz képezi. Az egyik: Vájjon a Ház törvényhozói minőségében bíráskodott-e, — a másik pedig: vájjon a választási bíráskodás csak a választások érvényesséségét hivatott-e megállapítani vagy pedig egyéb, gyakorlati politikai célok szolgálatába állítandó-e? Az első kérdésre a problémát felvető francia jogfejlődés azt a feleletet adja, hogy a parlament minden tevékenységében törvényhozó marad. Ezzel szemben azonban hivatkoznunk kell arra, hogy amidőn a Ház megválasztja elnökét és tisztikarát, amidőn ezek ügykörét és teendőit megálla-