Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - A választási bíráskodás
A VÁLASZTÁSI BÍRÁSKODÁS. hl addig volt, amíg a Ház bíráskodott „mely . . . politikai . . . testület" ... és „határozatainak elemeit politikai és opportunitasi szempontokban keresheti és találhatja fel", ellentétben a Kúriával, amely az anyagi szabályokat nem nélkülözheti. A külföldi irodalomban : pl. Mohi szerint a bíráskodó Ház vagy bizottság eljárásának irányadó szempontjait nem lehet fixirozni, mert az részben politikai, részben egészen snbjektiv mérlegelés dolga; — Bauer szerint a Ház döntése nemcsak bírói döntést tartalmaz a választási visszaélések elkövetése tekintetében, hanem politikai döntést is e visszaéléseknek a választásra gyakorolt hatását illetően ; - Kaisenberg szerint is „bei den Wahlprüfungen nicht nach rein inristischen Griinden, sofern auch nach politischen Ermessensgrnndsátzen zu entscheiden ist" és eniiek megfelelően az 1919. augusztus 11-i új német alkotmány választási bíróságát is „überwiegender Einfluss der politisch eingestellter Parlamentairer" jellemzi, amely Fingét szerint „verschiebt von vornherein das Gleicligewicht zwischen praktisch, — politischen Zweckmássigkeitsgründen und reinen Rechtsgründen zu Uungunsten der letzteren". A bíráskodás jellegére nagyon jellemző következtetések vonhatók azokból a törekvésekből is, amelyek a választások feletti bíráskodást zsűri-jellegű szervre kívánták bízni. Ez a francia eredetű felfogás nem volt más, mint a bíráskodó kamarának zsűriként való felismerése és annak a követelménynek kidomborítására látszott alkalmasnak, hogy a választások felett bíráskodó szervnek bizonyos speciális mérlegelő tevékenységet kell kifejtenie: „Der Reichstag entscheidet über Gültigkeit oder Ungültigkeit der Wahlen nach völlig freiem Ermessen nach Art einer Jury". f / A zsüri-jellegű választási bíróság természetesen nem volna köteles határozatait indokolni és így döntésének motívumai ellenőrizhetetlenek, bár ezkönynyen a gyakorlat ingadozó voltát is eredményezheti; - a szerzők egy része még abban is biztosítani kivánta a zsűri megalakításának külsőségeit, hogy az érdekelteknek visszavetési jogot adott volna a bár sorshúzás útján kijelölt esküdtekkel szemben is. A zsüri-bíráskodás szélső határát abban az irányban, amely szerint a zsűri határozata mintegy a népszellem törvényi emanatioja — mindenesetre az a magyar parlamenti szerv-megoldás jelenti, amely szerint a bíróságot a választókerület polgáraiból kell megalakítani és a zsűri határozata egyben a választás korektivumát is jelentené. A zsüri-bíráskodás a várakozások szerint azzal az előnnyel is járna, hogy az eljáró bíróság teljesen ismerné a bíráskodás anyagát: a választások lefolyását, és ebből kifolyólag nagyon praktikus gyakorlatot tudna kialakítani. Ebből következtethető le a választási bíráskodás két postulátuma is: a bíráskodásnak nagyvonalúnak, minden alakiságtól mentesnek kell lennie és számolni kell tudnia a választási technika minden részletkérdésével. Hatschek szerint a magyar kúriai gyakorlat — épúgy, mint az angol bírósági praxis — teljesen formalisztikussá vált annak folytán, hogy a választások felett a rendes bíróság bíráskodott. Maga a magyar törvényhozó is aprólékosságtól féltette annakidején a kir. Kúria gyakorlatát, - és fenntartással élt azon az alapon, hogy a „Kúriára, mint a processualis jog terén belül mozgó bíróságra a választási jog körül felmerülő kérdéseknek politikai okokból való mérlegelését (!) bízni nem szabad". Anschütz szerint nem lehet a bíráskodást olyan szervre bízni, amely nincs tisztában a pártélettel és a választási technikával és ennek az aggálynak már az 1875 — 1878.-Í országgyűlésen kifejezést adott Szilágyi Dezső, mondván, hogy bíróságaink azért sem alkalmasak e kérdések eldöntésére, mert a politikai élettől hermetice el lévén zárva, azzal szemben teljesen ismeretlenek. Már pedig a választási bíróságnak nem is annyira jo^r-ismeretekkel, hanem inkább bizonyos sejtésszerű ismeretekkel kell rendelkeznie. Ezt a követelményt bizonyos mértékig biztosítani lehet a szerv kellő összetételével is, mert a választási tényismeretet reprezentálni hivatott képviselőtagok mint „Schöffen"-ek szerepelnek pl. a német választási bíróságokban, — sőt erre vonatkozólag volt olyan terv is, amely a választás színhelyéről származó esküdttagokat kívánt a tanácsba választani, a 5*
