Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - A végrehajtási jog reformkérdései
A VÉGREHAJTÁSI JOG REFORMKÉRDÉSEI. 57 Ha igaz az, amiben azt hiszem senki sem kételkedik, hogy ez a kérdés igen fontos része annak a gazdasági kibontakozásnak, amely felé törekszünk, annak be kell látnia, hogy itt alapvető munkára van szükség. Meg kell változnia az egész jogi gondolkodásnak, meg kell érnie annak a jogi felfogásnak, hogy az állam mint hitelező saját érdekében sem lehet elnyomó konkurrense annak a magánjogi hitelezőnek, akinek a jogait ő tartozik a törvény által megvédeni, nem akadályozhatja meg a maga pénzügyi érdekei kedvéért az egyének jogos követelésének az érvényesülését, nem követelhet magának mint hitelező több jogot mint más, de be kell látnia, hogy nem is érhet el több joggal több gyakorlati eredményt, hanem — úgy a méltányosság mint a gazdasági szükségesség és célszerűségi belátás alapján ugyanazzal a joggal és ugyanazzal a belátással kell eljárnia, mint más hitelezőnek; az érdeke is ugyanaz, hogy az alany megmentése által megmentse a követelését. Arra kell törekednie, hogy a „fiat justitia pereat mundus" helyett — ahol „justitia" alatt a privilégiumos jog és a „mundus" alatt, aki „pereat" az adóalany értendő — arra kell törekednie, hogy az adóalanyokat megmenteni segítsen. Meg kell érnie annak a felfogásnak, hogy a jog általános szabályai, alapvető tételei mindenkit, egyént és hatóságot egyformán köteleznek, bármily kormányzati tárca kereteibe tartoznak is, hogy az állam törvényei nem tartalmazhatnak tárcák szerint egymásnak ellentmondó tanokat és intézkedéseket és annak a felfogásnak, • hogy a pénzügyi kormány nem állhat szemben mint idegen elem az állampolgárok érdekeivel és nem állhat az általános jogszabályok felett. Ez felel meg a magyar traditionális felfogásnak. A telekkönyvi jog a maga eredeti tisztaságában nem ismert különbséget az állam mint hitelező és az egyén mint hitelező közt. A rangsor, a nyilványkönyvi jog ép úgy kötelezte mint bárki mást. Csak könnyen ellenőrizhető kevés tétel volt az, amire nézve előnyben részesült. Telekkönyvön kívül való támadás a nyilvánkönyvi jogokat nem veszélyeztette. Csak később — már a fenti, a jogterületekre vonatkozó téves tanok következtében keletkeztek olyan jogszabályok, amelyek az eredeti tiszta jogállapotot kikezdték. De általánosságban ma is fennáll ingatlanoknál az az. elv, hogy a nyilvánkönyvi jog egyformán vonatkozik egyénre és kincstárra, ez felel meg a magyar jogi felfogásnak, jogtörténetünk traditióinak. A reform feladata tehát világos; a magánhitelezőkre és az államra mint hitelezőre vonatkozó végrehajtási szabályok és az eljárás egyesítése a zálogjogok áttekinthető nyilvánkönyvi rendszere alapján. Jobban kell megvédeni a magánhitelező érdekeit — a rossz-