Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A végrehajtási jog reformkérdései

A VÉGREHAJTÁSI JOG REFORMKÉRDÉSEI. 53 A VÉGREHAJTÁSI JOG REFORMKÉRDÉSEI. írta: Dr. vitéz PÉTERY ALADÁR ügyvéd. Ha az igazságügy szükséges reformját a gazdasági élet kívánalmainak a szemszögéből nézzük, úgy meg kell állapítanuk azt, hogy a végrehajtási jog mai hiányain nem segít semmiféle novelláris intézkedés, semmiféle toldozás-foltozás, hanem az egész végrehajtási eljárás valamint az azzal érintkező része a pénzügyi jognak gyökeres, alapvető reformra, tetőtől talpig való átalakításra szorul. Liquidálni kell a mai jogállapotot és új jogot kell teremteni. A végrehajtási jogunk mai állapota olyan, hogy az a jogélet, a hitel és a jogbiztonság terén teljes anarchiát teremtett, amelyen a hitelviszonyok javítására irányuló minden törekvés hajótörést szenved. A mai jogállapot nem éri azt a célt, hogy a bírói ítéletnek gyorsan és eredményesen érvényt szerezzen, nem védi meg a jóhiszemű hitelező érdekeit a rosszhiszemű adóssal szemben, de nem teljesíti azt a feladatot sem, legalább is nem minden téren, hogy a behajtást a gyengébb gazdasági alanyok kíméletével és a gazdasági existentiák veszélyeztetése nélkül hajtsa végre és nem teljesíti azt a feladatot sem, hogy az ingózálogok körül, világos, áttekinthető és a magánjogokat respectáló helyzetet teremtsen. Mi a története a mai végrehajtási jognak? A háború előtt a régi jogot állandóan abban az irályban reformálták, hogy minél több menedéket, kíméletet, kedvezményt nyújtsanak az adósoknak, minél inkább megnehezítsék a hitelező helyzetét. Mintha abból indultak volna ki, hogy a végrehajtató, az mind lelketlen uzsorás, 'mind kedvező anyagi viszonyok közt él — tehát meg kell akadályozni, hogy azt a mindenkor szegény, mindig jóhiszemű adóst tönkretehessse. A végrehajtási reformerek a végrehajtatóban mindig a kapzsi üzletembert látták, a háború előtti idők „szövetkezeti igazgatóját" — az adósban pedig a hibáján kívül tönkrement, uzsorások hálójába került szegényembert. Nem látták meg véletlenül sem a törvény hiányait merészen kijátszó, nagylábon élő, hivatásos adósságcsináló alperest, aki a más nevén álló lakásban, a más bútorai közt kényelemben élve, a más kocsiján büszkén lenézi a keservesen megdolgozott, előlegezett és hitelezett pénze után gyalog szaladgáló kisiparost, kereskedőt, orvost, ügyvédet, sőt sokszor magánhivatalnokot, sőt szerény alkalmazottat — mint hitelező felperest. így jöttek azután létre azok az alperest védő intézkedések, amelyek csak arról intézkedtek, hogy mit nem szabad lefoglalni, mit nem lehet elárverezni, hogy nem szabad kitenni az újságba az árverést szenvedő nevét, hogy valahogy meg ne tudja a világ azt, hogy ki az, aki nem szokott fizetni, mert ezzel megakadályoznék azt, hogy esetleg további hiteleket vegyen igénybe,