Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Dr. Bátor Viktor: "A pénztartozások jogszabályai" Budapest Grill Károly 1932. - 248 oldal

414 IRODALOM rovásnak közvetlenül a tüzetesítéskor fennálló pénzértékben kell történnie; -— a K. T. 326. §-a szerint a lejárati árfolyammal való átszámítás nem csupán a pontos fizetés esetére szorítkozik, s a Váltótörv. 37. §-ában a „fizetési nap" kitétel is kétségtelenül a lejáratot jelenti (30, 41. §.); — beható külön tárgyalást érdemelt volna a több pénznemben alternative történő kirovás (s lényegileg ide tartozik a többféle korlátlan fizetési eszközt tartalmazó pénzrendszer egységnevezetében történő kirovás is!); az „elvont pénzcgység"-ben való kirovás kostrukciója (Nussbaum etc.) logikailag nem kifogásolható; — a kötelemszerű lerovási pénznem (amely a szolgáltatásnak nemcsak módozatát, de közvetlen tárgyát is képezi!) rendszerint akkor is irányadó marad, ha a fizetés nem a kötelemszerű teljesítési helyen történik; — ha a lerovási pénznem (pl. beszámítás, végrehajtás esetében) mégis megváltoznék, az átszámítás elvileg a kötelemszerű lerovási pénznemről (azon keresztül), nem pedig közvetlenül a kirovó jószágról esziközlendő. A könyvnek általiunk kifogásolt okfejtései többnyire arra a — nézetünk szerint joglogikailag helytelen — módszerre vezethetők vissza, hogy dr. Bátor a jogi konstrukcióknak önálló igazságértéket tulajdonít s úgy de lege lata, mint de lege ferenda sokszor belőlük következtet a jogszabályokra, — ahelyett, hogy a. konstrukciókat csak a tételes, illetve a jogpolitikailag helyes szabályokhoz alkalmazandó segédeszköz gyanánt kezelné. A fenti polemikus észrevételek azonban nem érintik azt a megállapításunkat, hogy dr. Bátor Viktor müve az utóbbi évek legértékesebb jogi monográfiái közé tartozik. A könyv nemzetközi viszonylatban is igen méltóan és sikerrel reprezentálja a magyar jogtudományt s nagyon óhajtandó volna, hogy valamely nyugati nyelven is megjelenjék. ^ * Dr. Kováts Andor: Észrevételek az 1930:XXX1V. t. c. büntetőjogi rendelkezéseihez. (Debrecen. Gárdos J. kiad. 19303. 100 old.) E munkából örömmel állapíthatjuk meg, hogy a tudományos működés egyáltalán nem szolgál a gyakorlati érzék fejlődésének rovására. A debreceni egyetem professora a gyakorlat emberén is túltevő éleslátással észleli a Te. büntetőjogi rendelkezéseinek alkalmazása során felmerülhető vitás kérdéseket és megnyugtató megoldásokat is talál a kétségek eloszlatására. Az egyes törvényszakaszokhoz fűzött észrevételek a rendelkezések lényegét megvilágítva és bírálva tudományosan támasztják alá a törvénymagyarázatot. Csak természetes, hogy a szerző mindemkor figyelemmel van a már kialakult bírói gyakorlatra is, amelyet kimerítően ismertet. ^4. A m. kir. Kúria ügyvédi tanácsának gyakorlata 1930—1933. VI. 30. dr. Pap József előszavával. Közlik dr. Bíró László, dr. Grűnthut Jenő, dr XVolf Ernő Budapest, 1933. Dr. Bíró László kiadása. 288. I. Az ügyvédi rendtartás és melléktörvényei a fegyelmi vétség meghatározásánál általában csak a kontúrokat rajzolják meg. Bölcs előrelátás ez. Számol a fegyelmi vétség természetével. A gyakorlat mindenben igazolta is azt a törvényt, amelyet széles körök oly szívesen neveznek elavultnak. A generális klauzula rendszer az ú. n. fegyelmi anyagi jogban inkább bevált, mint bárhol. A taxáció, az aprólékos törvényes fogalom meghatározás, a tényálladéki elemek részletes felsorolása egyáltalán nem lenne helyén. Ezért a törvény ott is,, ahol közelebbről megjelöli (II. R. 69. §.), hogy mi tekinthető fegyelmi vétségnek, hozzáfűzi a „különösen" szócskát is. Tehát itt sem taxációról van szó, hanem exemplifikativ felsorolásról. Az alap mindig az U. R. 68. §. megszabta keret marad, az ítélet rendelkező részében is csak erre lehet hivatkozni, míg a 69. §-ra csak az indoklásban, miként ezt az ügyvédi tanács ítéleteiben igen helyesen kiemeli. Szabad keze van tehát a fegyelmi bíróságnak. Sokkal szabadabb, mint a büntetőbínónak. A büntetőjogban még mindig a leghatározottabban érvényesül — s kívánatos, hogy érvényesüljön is — a „nulla poena, sine lege" axióma.