Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A magyar kiadatási jogirodalom legújabb fejlődése

A MAGYAR KIADATÁSI .JOGIRODALOM 401 A konnexitás ugyanis akkor is fennforoghat, ha más személy követi el a közönséges bűncselekményt, mint aki a politikai bűncselekményt elkövette, tehát halmazat esete nem is forog fenn. Az összefüggés nemcsak tisztán politikai bűncselekménnyel, hanem complex cselekménnyel is elképzelhető. Pl. midőn a felségsértő bombája az uralkodón kívül a kíséret tagjait is megöli. A menedékjog történeti fejlődésére és kritikájára vonatkozó fejtegetések egyébként igen szépek és világosak és a szerző a rendkívül komplikált és nehéz joganyagban a legnagyobb biztonsággal mozog és adatai érdekfeszítőek. A magyar kiadatási esetékre vonatkozó rész csupán annyiban szorul helyesbbítésre, hogy a belga rendszeren alapuló kiadatási szerződéseink szempontjából nemcsak egy politikai érdekességü ügy fordult elő, nevezetesen a szerző által ismertetett Catarew-f éle kiadatási ügy, hanem ilyennek kell tekintenünk Farkas István kiadatási ügyét is, akit a m. kir. kormány Belgiumtól kért ki, miután a kecskeméti kir. törvényszék ellene részben a Károlyi-forradalom, részben a proletárdiktatúra, részben pedig az ellenforradalom idején elkövetelt rablások miatt elfogató parancsot adott iki. A belga kormány a kiadatást előbb engedélyezte, majd a balodali pártok nyomása alatt az összefüggés elvére hivatkozással megtagadta. Érdekesek a srerzőnek a katonai bűncselekmények különleges jogállására vonatkozó fejtegetései, amelyek során legfeljebb még arra a nehéz kérdésre lehetett volna kiterjeszkedni, hogy a katonai bűncselekményeknél a komplexitás és a konnexitás milyen szerepet játszik. Pld. közönséges bűncselekmény esetében lehet-e a kiadatást azon a címen megtagadni, hogy a terhelt tisztán katonai bűncselekményt (szökést) is követett el, vagy pld., hogy azért sikkasztott, hogy megszökhessen. A kiadatásnak a bűncselekmény elkövetési helyével, a lettes állampolgárságával és nemzetközi jogi kiváltságos helyzetével kapcsolatos akadályokat a VI. fejezet tárgyalja kimerítő pontossággal. A törnéneti adatok csak annyiban szorulnak helyesbbítésre, hogy Franciaország nem 1877-ben, hanem 1828-ban vállalt kötelezettséget Svájccal szemben saját honosai kiszolgáltatására. Tökéletesnek mondhatók és semmi kívánnivalót nem hagynak hátra a bűnvádi eljárás megindítását, a büntetés végrehajtását vagy a büntetőlehetőséget kizáró okoknak a kiadatást gátló szerepét tárgyazó VII. és a megkeresett államban hozott ítéletnek vagy a folyamatban levő bűnvádi eljárásnak hasonló szerepét tárgyazó VIII. fejezetek. A megkereső állam bíróságainak kizárólagos hatáskörét, mint a kiadatást kizáró okot tárgyazó IX. fejezet után a X. fejezet mint a munka egyik legszebb része a specialitás elvének a gyakorlati szempontból oly fontos részletproblémáiba merül bele. A szerző ebben a részben igazán mesteri tollal foglalja egybe az igen komplikált joganyagot. A munka III. része a kiadatási eljárást (alaki jogszabályok) tárgyalja. A munkának ez a része olyan szabatos, hogy alig lehet az egyes fejezetekben foglaltakhoz hozzáadnivalóm, csak bámulnom kell a szerző elmélyedését, pontosságát és szorgalmát. A bevezető rész a külföldi kiadatási eljárási rendszerek ismertetését, az I. fejezet a magyar kiadatási eljárás általános elveit, a II. fejezet a kiadatást megelőző eljárást, a III. fejezet az alakszerű kiadatási kérelemre vonatkozó szabályokat, a IV. fejezet a Magyarország által a külföldről kért kiadatásoknál követendő eljárást, az V. fejezet pedig azt a kérdést tárgyazza, hogy miként történik a kiadatásnak Magyarország által valamely külföldi állam részére való engedélyezése. Az általános elveket tárgyazó I. fejezetben a szerző ismerteti a kiadatási eljárásra vonatkozó magyar jogszabályokat, a hatóságok érintkezésének módját kiadatási eljárás során (itt különösen érdekes azoknak a kivételes eseteknek a felsorolása, amelyekben a diplomáciai út igénybevétele nélkül történik az érintkezés), a továbbítandó iratok nyelvére és az azok hitelesítésére vonatkozó szabályokat (ezeknek a rendelkezéseknek a pontos ismerete különösen a bíróságok számára bír fontossággal), végül pedig azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a megkereső államtól milyen költségek megtérítését lehet igényelni és hogy miként történik a kiadott bűntettesek Jogállam XXXII. évf., 10. füzet. 26