Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A magyar kiadatási jogirodalom legújabb fejlődése

400 DR. SZONDY VIKTOR vonatkozik. Igen találóak azok a fejtegetések is, amelyek a kiadatási jog anyagi jogi és alaki jogi részéinek elkülönítésére vonatkoznak. A munka második része a kiadatás feltételeire vonatkozó szabályokat (anyagi jogszabályok) tárgyazza. Kifogástalanok és több addig nem ismert adatot tartalmaznak azok a fejtegetések, amelyek megállapítják, hogy mely állam kérheti a kiadatást (I. fejezet) és hogy mely államtól kell kérni azt (II. fejezet). Itt a szerző egyik bírálójával, dr. Rácz Györggyel szemben kénytelen vagyok leszögezni azt, hogy a szerződések egy része szerint a kiadatást igenis kérheti olyan állam is, amely sem mint fórum delicti commissi, sem mint fórum originis nem tarthat igényt az eljárásra, hanem kizárólag a? érdeksérelmi elvre alapítja büntető hatalmát. Hogy az ilyen kiadatás ritkaságszámba megy, annak az a magyarázata, hogy az érdeksérelmi elv alapján üldözött bűncselekmények rendszerint politikai bűncselekmények. Ugyanitt foglalkozik a szerző a kiadatási bűncselekmények minőségének a kérdésével (III. fejezet). A szerző itt szembeállítja a taxativ felsorolás rendszerét az eliminálisi rendszerrel, amely nálunk egészen új, amennyiben az új jugoszláv és az új török kiadatási szerződések alkalmazták először. Itt foglalkozik a szerző azzal a szereppel, amelyet a gondatlanságiból elkövetett bűncselekmények, a részességi és kísérleti alakzatok a kiadatási jogban elfoglalnak. Ezeknek a fejtegetéseknek az ismerete a gyakorlati jogász számára nélkülözhetetlen. A második rész IV. fejezete a bűncselekmények súlyának, az V. fejezet a bűncselekmények jellegének s szerepével foglalkozik. Ezek a fejezetek olyan kitűnőek és világosak, hogy azokhoz semmi hozzáadni valóm nincsen. Különös érdeklődésre tarthatnak számot azok a, fejtegetések, amelyek az V. fejezetben a politikai bűncselekmények különállására nézve foglaltatnak. Az absolut politikai bűncselekmények és a relatív politikai bűncselekmények fogalmát illetőleg nem tudok a szerzővel mindenben egyetérteni. Az irodalomban általánosan elterjedt nézet, amelyet korábban magam is hirdettem, hogy az absolut politikai bűncselekmény fogalma egybe esik a büntető törvénykönyvben felsorolt azoknak a bűncselekményeknek a fogalmával, amelyek az állam léte, külső és belső biztonsága, alkotmányos rendje, területi épsége, az államfőnek és családjának élete és testi épsége ellen, a legfőbb állami szervek ellen, az állampolgárok politikai jogai ellen irányulnak. Ez azonban annyiban nem helyes meghatározás, amennyiben az absolut politikai bűncselekmények fogalma szorosan véve csak azokat a cselekményeket öleli fel, amelyek kizárólag csak az állam politikai szervezetét vagy az egyes állampolgárok politikai jogait támadják meg. A tényálladékban ilyenkor nem szabad másnak, mint a politikai érdeksérelemnek lenni Ilyen tisztán politikai bűncselekmény például a felségsértésnek az az esete, amely az állam területi épsége ellen irányul. A büntetőjogi értelemben vett politikai bűncselekmény fogalma ennél tágabb, amennyiben az felöleli az olyan tényálladékú politikai bűncselekményeket is, amelyek a politikai érdi kek mellett általános emberi javakat (élet, testi épség, vagyon) is sértenek, vagy veszélyeztetnek. Ezeket nevezzük complex cselekményeknek. Ily például a király élete ellen irányuló felségsértés. A szerző a komplex cselekményeket a konnex, azaz a politikai bűncselekményekkel összefüggő cselekményeknek egyik fajaként fogja fel. Ez helytelen, amennyiben a konnex cselekmények fqgalma csak olyan cselekményeket ölel fel, amelyek mint közönséges bűncselekmények a büntetőjogi értékelés szempontjából teljesen kivül esnek a politikai bűncselekmények fogalmán és amelyeket csak a kiadatási jog részesít abban a kedvezményben, hogy valamely büntetőjogi értelemben vett politikai bűncselekménnyel való összefüggésüknél fogva bizonyos feltételek mellett a menedékjog kedvezményét reájuk is kiterjeszti. Nem egészen szabatos a szerzőnek az a beállítása sem, amely szerint connexitás akkor forog fenn, amidőn az absolut politikai deliktum es a velejáró közönséges bűncselekmény nem alkot büntetőjogi egységet, hanem a Btk. 96. §-a szerint anyagi halmazat keletkezik.