Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Büntetéstani problémák

BÜNTETÉSTAM PROBLÉMÁK 373 tartó hatása sem maradhat el. Jóllehet, Finkey Ferenc és vele együtt mi sem ábrándozunk oly szabadságvesztésbüntetésről, amely különösen az Amerikai Egyesült Államok egyes letartóztatási intézetében divatozik és amelv a napi szórakozások gazdag sorozatát nyújtja a magányukban elégedetlenkedő foglyok számára. Nem is itt van a dolog súlypontja. A helyesen végrehajtott szabadságvesztésbüntetés feltétele, hogy a letartóztatott jogai és kötelességei intézménvesen legyenek megállapítva, hogy a fogoly munkaképességének egészséges fokozásáról gondoskodás történjék és hogy az egyenlő, igazságosan fegyelmező bánásmód azokat is meggvőzze, akik a társadalom rendjének fenntartóit a maguk legádázabb üldözőinek tartották. (L. erről Freudental: Die rechtliche Stellung des Gefangenen, Deutsches Gefángnisswesen 145. ol.) Ezeket az elveket nagy szakavatottsággal kívánta megvalósítani az 1927. évi német törvényjavaslat a büntetések végrehajtásáról. Ennek a javaslatnak mintái ára kívánja Finkey is kodifikálni börtönügyi törvény alakjában a fogsági jogot, amely lehetővé tenné a börtönügvi igazgatásnak újjászervezését is. Ily törvénynek — véleményünk szerint — fel kellene ölelnie az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság végrehajtásának részletes szabályozását is. Szakítani kell végre azzal az állapottal, amidőn az ítélet előtti fogságban a végrehajtás részletei a több vagy kevesebb emberies belátással rendelkező fogházfelügyelők, sőt az őrszemélyzet megítélésétől függnek. Ez a rendezetlen állapot az oka gvakran annak, hogy egyes letartóztatottak meg nem engedhető szabadságokat tiltott utakon is igyekeznek maguknak biztosítani. A szabadságveszétsbüntetésbe vetett remény mégsem vezethet arra. hogv e büntetési nemtől csodákat várjunk. Csalódnia kell tehát annak, aki a néhány napos büntetéstől a bűntettes jellemét átalakító hatást vár, vagy aki abban bízik, hogv a legkeményebb gonosztevőt is meg kell javítania a megfelelően adagolt szabadságelvonásnak. Ezért elsősorban is kerülni kell a rövidtartamú szabadságvesztés kimondását, mint amely magábanfoglalja a fogházi környezet minden káros hatását, anélkül azonban, hogv e büntetés üdvös hatását érvényesülni engedné. A büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése a bírónak megadja a módot, hogy a szabadságvesztésnek rövid tartamban való alkalmazását rendszerint elkerülje. Ebben az irányban azonban a gyakorlat még nem mutat kellő megértésre. Főként nem keresik bíróságaink a lehetőséget, hogy a rövidtartamú szabadságelvonást helyettesítsék pénzbüntetéssel. Kemény szavakkal jellemzi Finkey Ferenc (244. ol.) az évtizedek során magát befészkelt gyakorlatot, amely a pénz-