Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Juhász Andor-nak, a m. kir. Kuria elnökének évnyitó beszéde

28 DR. JUHÁSZ ANDOR. lart lépést gazdasági eleiünk ütemével. Az eljárási jognak evégből szükséges átalakítását a kormány megvalósítani szándékozik. Ezeket a jogpolitikai irányelvekel, mint felfogásommal teljesen egyezőket, örömmel üdvözlöm s különös örömömre szolgál, hogy az igazságügyminiszter úr máris elhatározó lépést tett arra nézve, hogy a minden irányban példaadásra hivatott legfelsőbb bíróságunk polgári ügymenetének állandóvá vált lassúsága, a törvényhozás hosszadalmas útjának igénybe vétele nélkül, az adminisztráció terén megtehető intézkedésekkel rövid időn belül orvosoltassék. Az 1930: XXXIV. t. c. hatása alatt polgári felülvizsgálati ügyeink hátraléka az ügybejövetel csökkenésével kapcsolatosan állandó apadást tanúsít ugyan, nevezetesen az 1951. január 1-én fennállott 4159 drb. ügyhátralék 1952. január 1-ére 5552 drb.-ra, 1955. január 1-ére pedig 2788 darabra apadt, azonban ez a hátralék még mindig jóval meghaladja a polgári felülvizsgálatoknak egy egész évi ügybejövetelét, amely a mult évben 2282 drb.-ra rúgott. Az igazságügyminiszter úr azzal, hogy a m. kir. Kúrián üresedésben levő valamennyi tanácselnöki és bírói állás betöltését kilátásba helyezte s ezen felül más bíróságoknál egyelőre nélkülözhetővé vált 111. csoportbeli néhány bírói állást ideiglenes segítségül a m. kir. Kúriának átengedni szándékozik megadja a lehetőségét annak, hngy polgári szakosztályunk ügyvitele a folyó év végéig a kívánatos gyorsaságot elérje vagy legalább is erősen megközelítse, legkésőbben pedig az 1954. év első felében olyan korszerű gyorsaság honosodjék meg polgári szakosztályunknál, amilyennel a büntető ügyszak máris dicsekedhetik s amilyent — a háború és a forradalmak alatti ügyforgalompangástól eltekintve — a m. kir. Kúria felmutatni még soha képes nem volt. A korszerű gyorsasáé azután meg fogja teremteni a kívánatos összhangot egyrészről a legfelsőbb fokú törvénykezés, másrészről a társadalmi és gadasági élet üteme között és ezzel el fog hárulni az a veszedelem, amely az eljárás vontatottsága miatt az igazságszolgáltatás eredményességébe vetett hit és bizalom integritását fenyegette. Felesleges ebben a bírói körben különösen hangsúlyoznom, hogy a gyorsaságra való ez a törekvés tiszteletben kívánja tartani az ítélkezés alaposságát és szakszerűségét, sőt — erős meggyőződésem szerint — azt még elő is fogja mozdítani. Nincs .kétségem abban, hogy akikre a jelenlegi tűrhetetlen hátralék s az ügyeik végbefejezésére váró peres feleknek kétségbeesett sürgetése éppen olyan állandó lelki nyomást gyakorol, mint reám, aki ezeknek az indokolt sürgető kérelmeknek a központjában állok: mélyen átérzik a most körvonalazott célkitűzés jelentőségét és azzal az áldozatkész odaadással fogják azt valóra váltani, amelyet magasztos hivatásuk gyakorlásában eddigelé is következetesen tanúsítottak, amelyet azonban a távolabb állók — éppen az ügymenet lassúsága miatt — a maga teljességében föl sem ismerhettek. Támogatást várok az ügyvédi kar részéről is, amely rokontestület — kétségbeejtő helyzetében is — megőrizte az igazságszolgáltatás eszményi céljaival szemben mindenkor tanúsított együttérzését. Legyen szabad ezen a ponton kissé megállapodnom és néhány szóval érintenem jogéletünk legégetőbb kérdését: az ügyvédkérdést. A Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a budapesti Ügyvédi Körnek 1950. április 29-iki együttes ülésében a törvénykezés egyszerűsítéséről tartott előadásomban a következő nyilvános felhívással fordultam a jelen volt előkelő jogászközönséghez: „Komolyan, higgadtan, izgató jelszavak nélkül kellene a további ügyvédinfláció meggátlásának a kérdését napirendre tűzni s ezzel kapcsolatban azt is megvitatni, hogy miképen lehetne utat nyitni a jogászi tudásnak és a jogvédő hivatásnak olyan területeken, amelyek még fel vevőképesek." Felhívásomnak nem volt meg az óhajtott eredménye, s ez az eredménytelenség bizonyára arra vezethető vissza, hogy a napról-napra fel-