Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - A költségbiztosíték a választási bíráskodásban

MEGJEGYZÉSEK 357 csolat hiányzik, sőt tán még a közlekedés is az egyes szigetek közt. Ezért a jognak külön flórája él minden szigeten, minden sziget önállóan virágzik vagy hervadozik és nincs az igazság kitermelésében egységes tervgazdálkodás ez elszórt szigetvilágban. Érdemes ezen a kérdésen gondolkodni és ráeszmélni, hogy nem jött-e el újból az ideje olyan reformot teremteni, amely a budapesti kir. törvényszéknek visszaadhatná azt a tekintélyt, mely kisugárzott kereskedelmi és valtótörvényszékböl, mikor oly nagy egyéniség vezette, mint amilyen Nagy Üdön volt. El tudjuk képzelni ezt a reformot úgy is, hogy ennek a nagyméretű bíróságnak vezetését széttagolják egyrészt adminisztratív intézésre, másrészt jogi vezetésre. Az előbbi akár egységes is maradhatna, az utóbbi ellenben váiasztassék szét az ügyek két vagy három csoportjára, — teljesen önálló vezetéssel a joggyakorlat irányítása tekintetében. Persze az ideális megoldást az tenné lehetővé, ha visszaállíttatnék a társasbíráskodás, — az az egyetlen rendszer, amely módot ad arra, hogy a bírák egymás értelmén csiszolják ki nézeteiket.így újból kikelhetne az a nemes verseny, amelyet kibuzogtatott minden bírájából Nagy Ödön, amikor a bíró egész tudását, minden képességét és teljes munkaerejét összeszedve, a jog fensége által szinte megremegtetve ment be azon az ajtón, amely mögött Nagy Üdön tekintélye és éles szeme vizsgálta, hogy a bíró miként keresi az igazságot. —ai. A bírói függetlenség sérelme miatt aggódnak sokan, mikor az új nyugdíjtörvényjavaslatban azt olvassák, hogy bírákat is kényszernyugdíjba lehet küldeni azon a címen, hogy tisztük ellátására alkalmatlanok, munkaképességük nem megfelelő stb. stb. Mi is az aggódok között vagyunk. Mert nekünk is szentség a bírói függetlenség. És szinte az egyetlen biztos pillére a jognak és i jogrendnek. Híve vagyunk annak, hogy a bírói karra vonatkozó rendelkezéseket különítsék el a többi köztisztviselőkre vonatkozóktól és teljesen külön, más elvek szerint szabályozzák a bíróságra vonatkozó intézkedéseket, mindig a bírói függetlenség szigorú elve jegyében. A bíró nem köztisztviselő, a bíró — az bíró. Minden kijár a bírónak, ami a köztisztviselőnek kijár és még külön kijár neki valami, — mert bíró. Nem is él a közönség tudatában az, hogy a bíró hivatalnok, hanem más gyanánt érzi és értékeli a bírót. Amint többet követel a közönség etikumban a paptól, épp úgy a bírótól is. A bírót is olyannak tekinti, aki fogadalmat tett, — olyan fogadalmat, amelynek megszegése szentségtörés. Nem elégít ki bennünket az sem, ha a bírónak kényszernyugdíjazásáról bírói tanács határoz. Valamelyes bizosíték ugyan, ha bíróról bíró határoz. De nem biztosíték kell valami ellen, hanem az, hogy az a valami (nevezzük a nevén: politikum) ne érhessen közel a bíróhoz. Határozott, világos szabályok állapíttassanak meg a bíró kényszernyugdíjaztatására nézve, — szabályok, melyek belemagyarázást, tágítást, erősizakot nem tűrnek meg. A bírákra nézve ne érintessék a jelenlegi rend: ez a legmegnyugtatóbb. Minden megoldás jobb, mint a bírói függetlenség kikezdése. A •kikezdésből nőhet ki a kivégzés. Sz.