Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - A költségbiztosíték a választási bíráskodásban

358 MEGJEGYZÉSEK .4 bírósági jegyzőket és titkárokat a 39.100—1933. sz. ig. min. rendelet bírákká nevezte ki. Azaz hogy bíró lett belőlük, de mégis titkárok és jegyzők maradtak, de perenkívüli ügyekben önálló hatáskört kaptak. És pedig arra is, hogy tárgyalhassanak, feleket meghallgathassanak, azután maguk döntsenek is. Vagyis elvégzik most már mindazt, amit eddig a végrehajtási osztály bírái végeztek el. Nem tudjuk méltányolni ezt a rendeletet és kevés rokonszenvvel kísérjük az ilyetén intézkedéseket. Aki ezt a rendeletet kibocsátotta, annak az volt a véleménye, hogy a bírósági jegyzők és titkárok még nagyon fiatalok ahhoz, hogy bírókká neveztessenek ki. Kevés, úgy látszik, a rendelet megalkotójának az, hogy teljesen férfikorba jutott, családot alapított, sőt többgyermekes jegyzők és titkárok működnek, akik vágyva vágytak arra, hogy bírákká legyenek címben is, teendőben is, javadalomban is. A reményükvesztett jegyzőket és titkárokat a most kivirított önállósági hatáskör bizonyára lesújtotta. Bírói kinevezést vártak és kapták jegyzőségük és titkárságuk megerősítését. Valahogy azt érezzük, hogy szív nem sok dobog ebben az új rendeletben. Ha szükség volt bírákra,, akik a perenkívüli ügyeket intézzék, hát nevezték volna ki az érdemes titkárokat és jegyzőket bírákká. Ha ez túlságos sok költséggel terhelte légyen meg a kincstárt, hát alkottak volna inkább új, mérsékeltebb fizetési osztályt bírák számára, akárha nem nagyobb javadalmazással, mint a jegyzői és titkári, de automatikus haladással a javadalmazásban. Amikor tudjuk, hogy címfelruházás alakjában — nagyobb javadalmazás nélkül — mintegy csak a megszólítás előkelőbbsóge érdekében adattak bírák részére rangemelések, akkor a jegyzők és titkárok érdekében is helyesebb lett volna megalkotni a bírói fizetési és rangosztálynak egy olyan alakját, amelynél önálló bírói funkciót végző jegyzők mégis csak bírákká legyenek. A követelések beszedésével (inkasszó) foglalkozó ipar gyakorlása tárgyában kiadott a kereskedelemügyi miniszter rendeletet 1933. évi 67688. szám alatt. A rendeletet az igazságügyminiszter inspirálhatta, mert a rendeletnek célja nyilván a zugírászat leküzdése. Az ügyvédség régóta sürgeti az inkaszszóirodák kérdésének rendezését. Mindegy, hogy melyik miniszter adta ki ezt a rendeletet; de úgy érezzük, hogy ha tényleg az igazságügyminiszter inspirálta a rendelet kiadását, a kereskedelemügyi miniszter örvendett, hogy «;zt az inspirációt megkapta; ha pedig nem kapott inspirációt, a kereskede lemügyi miniszter spontán elhatározása annál nagyobb méltánylást vált ki az ügyvédi karból. Jó érzéssel és okosan fogták meg ezt a kérdést, a rendeletben sok bölcseség van és sok gyakorlati érzék és — ezt is meg kell vallanunk — sok érzék az ügyvédi kar érdekei iránt. Az inkasszóirodák lényegben a zugirászat eszközei. Ott, ahol —• nálunk így van! — az ügyvédi kar megélhetésének lehetősége jórészt követelések behajtásából adódik, — ahol az ügyvédség hagyományainál fogva nem helyezkedhetett arra a piedesztálos álláspontra, hogy elháríthatta volna magától a követelések behajtásával való foglalkozást: — inkasszóiroda azt jelentette, hogy az ügyvédséget mellőzték ezen teendők ellátása körül, vagy