Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - Film és hangosfilm a szerzői jogban

348 DR. SZENTÉ ANDOR tétbe, ha egyenesen a vállalkozónak adnók oda a film szerzői jogát. Szerzői törvényünk szerint szerző osak az lehet, aki a müvet alkotta. A filmgyár pedig ily alkotó szellemi tevékenységet rendszerint már csak azért sem fejt ki, mert — jogi személy. Ezért helyesebbnek tartöm az 1932. évi német tervezet konstrukcióját, mely a szerzői jogot a film valódi, szellemi megalkotóinak adja oda (7. §.), de a filmipar és a filmkölcsönzés érdekeit azáltal biztosítja, hogy törvénynél fogva ruházza át a filmgyárra a különböző értékesítési, elsősorban a nyilvános előadási jogokat. (21. §.) Ezzel a film fölötti rendelkezést a filmgyáron számára biztosítja, de egyúttal lehetővé teszi azt is, hogy a rendező, scenáriumíró stb. „droit moral"-juikat szabadon érvényesítsék, tehát változtatások ellen tiltakozzanak, nevük feltüntetését követelhessék stb. Természetesen, ha a film tölbb szerző közös alkotása, akkor rendszerint az egyes szerzők részei el nem különíthetők és így szerzői jogközösség áll elő. (Szjt. 1. §. 2. bek.) Az egységes mű fe'ett tehát csak valamennyi szerzőtárs beleegyezésével lehet rendelkezni. A hangosfilm szerzőségéinek megállapításánál általában ugyanazok a megfontolások irányadók, mint a némafilmnél A hangosfilmnél azonban figyelemmel kell lenni — ha zenés hangosfilm — a zeneszerzőre is. A hangosfilm is, akár a némafilm, több szerzőtárs közös alkotása, azonban épp úgy, mint az operáknál ós zenés operetteknél, a zene rendszerint a mű elkülöníthető részének tekintendő, melyről a zeneszerző külön is rendelkezhetik. (Szjt. 1. §. 3. bek.) Ennek gyakorlati jelentősége abban áll, hogy míg magának a filmnek előadási jogát a filmgyártól kell megszerezni, addig a hangosfilm zenéjére vonatkozó nyilvános előadási jogot a zeneszerzőtől kell megszerezni. A hangosfilmek zenekíséretére vonatkozó zeneszerzői jogokat a legtöbb nyugati országban a zeneszerzők egyesülései, nálunk a ,,(Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadóik Szövetkezete" kezeli és így a filmszínházak részére nem elég. ha a filmet a filmkölcsönzőtől megszerzik, hanem külön szerződést — rendszerint pausálszerződést — kell kötniök a zeneszerzői egyesüléssel, hogy a hangosfilmek zenéjét is nyilvánosan előadhassák. E tekintetben de lege ferenda nagyon megfontolandó, hogy nem kellene-e a filmszínházak javára kényszerengedély révén biztosítani a hangosfilmek zenéjének nyilvános előadási jogát, persze megfelelő díjazás ellenében. Az új német szerzői törvénytervezet is a kényszerlicenc alapján áll. (49. §.) A hangosfi m sok vitakérdést vetett fel a szerzői jogban. Már az is rögtön vitássá vált, hogy a hangosfilmre de lege lata milyen jogszabályok alkalmazandók. Az egyik nézet szerint (Elster, Hoffmann, Roeber) a hangosfilm a mozgófényképészeti művek közé tartozik, ezzel szemben Goldbaum és Cahn-Speye.r szerint a hangosfilm nem egy egyszerű mozgőfényképészeti mű, hanem egy filmre való alkalmazás, egy mechanikai előadás céljára való alkalmazás. Az első konstrukció a hangosfilmben a hangot és képet egységnek tekinti és erre az egységre a mozgólényképészeti művekre vonatkozi filmjogi szabályokat alkalmazza. A második irányzat azonban a hangosfilmnél vagy legalább is annak bizonyos előállítási módjánál a hangosfilm elemeit: a hangot és képet különtartja és a képre a filmjogot, a hangra pedig a mechanikai készülékek jogát, a grammofonjogot tekinti irányadónak. Hogy azt az irányzatot, mely a hangosfilmre a mechanikai készülékek jogát, vagyis a grammofonjogot kívánja alkalmazni, teljesen megérthessük, ismernünk kell a hangosfilm különböző előállítási módjait. Van olyan szabadalom, melynél a képet és a hangot egyszerre veszik fel és a hang is a filmszallagon lesz megrögzítve. Ennél az előállítási módnál a legtöbben elismerik hang és kép egységét és ez alapon hang és kép egységes jogi elbírálásának szükségességét. Az ilyen rendszerrel felvett hangosfilmeknél úgy a képre, mint a hangra a filmjog szabályait tekintik irányadónak. Ettől a hangosfilm felvételi eljárástól azonban lényegesen különbözik az u. n. Stille-féle hangosfilm szabadalom, melynél külön lesz felvéve a kép a filmszallagra, a hang pedig egy acéllemezre és a képet és hangot csak utólag synohronizálják. Igen tekintélyes jogászok (Goldbaum Cahn-Speyer)