Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - A magyar váltótörvénytervezet (II.) 10. par.-ához

342 DR. PETHŐ TIBOR ellenértéket nem ad és tud a megállapodásellenes kitöltésről: mindkét esetben mintegy előzője engedményesének tekintendő, vele szemben tehát a megállapodásellenes kitöltés kifogása felhozható annyiban, amennyiben előzőjével szemben érvényesíthető lett volna. A váltót rosszhiszeműen megszerezni lehet tehát egyebektől eltekintve a V. T. 92. §-a szempontjából és a V. T. 93. §-a szempontjából. Ha pl. a V. T. 93. §-a szempontjából rosszhiszeműen szerzett váltón alapuló kereset időelőtti, és emiatt elutasítják, úgy a váltó annakidején esetleg újból érvényesíthető, és ebben az esetben a V. T. 92. §-a szempontjából a váltóbirtokos jóhiszemű harmadik személynek tekinthető, annak ellenére, hogy a V. T. 93. §-a szempontjából rosszhiszeműsége már megállapítást nyert Az egyezmény 10. §-a szempontjából való rosszhiszemű szerzés e szerint nem azonos a 16. §-ban írott és a 17. §-ból értelmezhető rosszhiszemű szerzéssel. Mikor tehát a 10. §. akként rendelkezik, hogy a megállapodásellenes kitöltés kifogását nem lehet érvényesíteni a váltóbirtokos ellen, kivéve, ha a váltót rosszhiszeműen szerezte, akkor speciális szempontból: a 10. §. szempontjából való rosszhiszemű szerzésről van szó, ami pontosan ellentétes vetülete a régi törvény „jóhiszemű" meghatározásának. Emellett a 10. §. szövegének értelme arra is utal, hogy rosszhiszemet állító peres félnek kell a bizonyítást vállalnia, és hogy a rosszhiszemnek a szerzéskor kell fennállnia, tehát, hogy a megállapodásellenes kitöltésről való későbbi tudomásszerzés már nem jelent rosszhiszeműséget és nem vonja maga után ennek következményeit. Az egyezmény 10. cikke szerint a váltóbirtokos rosszhiszeműségével azonos hatályú, ha a váltóbirtokos „a megszerzéssel súlyos gondatlanságot követett el." Ez a rendelkezés nem olyan veszedelmes, mint amilyennek látszik. Arról lehet itt csupán szó, hogy a váltóbirtokos olyan körülményeket nem vett figyelembe a váltó megszerzésekor, miket figyelembe kellett volna vennie, egész közönséges gondosság mellett is. így pl. ha a leszámítolandó váltóhoz a vonatkozó kötlevél csatoltatott, melynek megtekintése esetén kitűnt volna, hogy a váltó nincs megállapodásszerűen kitöltve, vagy ha a leszámítolandó váltók jegyzékében lévő adatok a váltóanyag tartalmával nem egyeznek, s ez egyszerű összehasonlítás alapján megállapítható lett volna stb., mikor tehát a váltóbirtokos nem tudta, de tudnia kellett volna, hogy a váltó kitöltése körül valami hiba van. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy pl. a leszámítoló pénzintézet kötelességévé lenne tehető az, hogy a leszámítolásra kerülő váltókra nézve minden esetben és minden irányban tudakozódást végezzen.