Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - A magyar váltótörvénytervezet (II.) 10. par.-ához

A MAGYAR VÁLTÓTÖRVÉNYTERVEZET 341 bizonyítani. Az a pozitívum, az a tény, amin az adós kifogásának jogossága eldől, a váltóbirtokos rosszhiszeműsége. A váltóbirtokos pedig rosszhiszemű akkor, ha a váltó megállapodás ellenére történt kitöltéséről tudott; pontosabban, ha a váltó megállapodásellenes kitöltéséről annak megszerzésekor szerzett tudomást. Ha tehát a váltó megszerzésekor jóhiszemű volt, úgy jóhiszeműnek tekintendő akkor is, ha utóbb (az ellenérték kifizetése után) tudomást szerzett arról, hogy a váltó kitöltése megállapodásellenes. Rosszhiszemű tehát akkor a váltóbirtokos, ha a váltó megszerzésekor tudott a jogellenes tényről. A 10. cikk ezt a kifejezést használja: „Ha a váltót rosszhiszeműen szerezte, vagy ha a megszerzéssel súlyos gondtalanságot követett el." Kérdés: Helyes-e ez a szövegezés? Megfelel-e az előbbi levezetés konklúziójának? Váltó alatt a váltó lényeges kellékeivel ellátott okiratot értünk. Aki tehát a váltót jóhiszeműen szerezte, azzal szemben a jogellenes kitöltés kifogását felhozni nem lehet, és viszont aki a váltót rosszhiszeműen szerezte, azzal szemben e kifogást lehet érvényesíteni. Ha tehát Fekete János valamely normális érvényes jogügylet folyományaként Barna Pálnak egy kitöltetlen „váltót" ad át, úgy az utóbbi nem váltót, hanem az egyezmény szavaival élve „hiányosan kiállított váltót" szerzett, tehát közömbös, hogy jóhiszemű-e vagy rosszhiszemű, vele szemben a jogtalan kitöltés kifogása érvényesíthető. Ugyanígy jár Fehér Imre, ha neki Barna Pál a Fekete Jánostól kapott „hiányosan kiállított váltót" kitöltetlenül átadja. Hiába adott tehát Barna Pál Fekete Jánosnak, Fehér Imre pedig Fekete Jánosnak teljes ellenértéket, a megállapodás megszegését velük szemben érvényesíteni lehet. Annak tehát, hogy a 10. §. egyszer „hiányosan kitöltött váltót" említ, majd „váltóbirtokosról" (és nem a hiányosan kiállított váltó birtokosáról) szól, majd újból azt a kifejezést használja „ha a váltót rosszhiszeműen szerezte", jelentősége van, illetve annak jelentőséget kell tulajdonítani. Hogyan áll a helyzet akkor, ha váltóbirtokos váltót (tehát kitöltött váltót) szerez? Szerezheti a váltót, úgy hogy teljes ellenértéket ad és a megállapodásellenes kitöltésről nem tud: akkor minden tekintetben jóhiszemű, teljes ellenértéket ad, de megállapodásellenes kitöltésről tud: akkor a megállapodásellenes kitöltés szempontjából rosszhiszemű, pl. a váltóösszeg 100 P, a forgatmányos tudja, hogy a megállapodásszerű lejárat nem a váltón kitett 3 hónapot felölelő lejárati nap, hanem 6 hónap, ellenértéket nem ad és nem tud a megállapodásellenes kitöltésről,