Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - A magyar váltótörvénytervezet (II.) 10. par.-ához

340 DR. PETHÖ TIBOR állapodásellenes kitöltés kifogásait akkor engedi meg, ha a birtokos „a váltót rosszhiszeműség szerezte meg, vagy ha a megszerzéssel súlyos gondatlanságot követett el." Vizsgáljuk meg a 10. cikk szövegezését a ma érvényes váltójog távlatából. A V. T. 93. §-a a következően hangzik: „A váltóadós azon kifogással, hogy a váltón akkor, midőn arra az elfogadás vagy más nyilatkozat vezettetett, valamely lényeges kellék hiányzott, a harmadik jóhiszemű váltóbirtokos ellen egyáltalában nem, mások ellen pedig csak annyiban élhet, amennyiben bebizonyítani képes, hogy az utólagos kitöltés a létrejött megállapodás ellenére történt." Ez az utóbbi szöveg az ismertebb, megszokottabb, ehhez a szöveghez alkalmazkodott, illetve ezt a szöveget egészítette ki a bírói gyakorlat. Ezt a szöveget szembeállítva a 10. cikk szövegével, utóbbi természetszerűen idegenül hat. Ennek oka az új szöveg tömörsége, a használt kifejezések újszerűsége, az új szöveg szerkezeti különbözősége, főleg pedig az, hogy a régi szöveg a harmadik jóhiszemű váltóbirtokost állítja a szerkezet középpontjába azzal, hogy vele szemben kifogással élni nem lehet; míg az új szöveg a rosszhiszemű, illetve a súlyosan gondatlan szerzőt helyezi előtérbe azzal, hogy vele szemben a megállapodás megszegését, tehát a kifogást érvényesíteni lehet. Mindezek a körülmények, miket felhoztam, nem indokolják a 10. cikk elvetését, vagy átszövegezését. A kifejezések és a szerkezet idegenszerűsége egyrészt minden új jogszabályozás esetében bántja némileg a szokott formára beidegzett jogászt. A tömörség nem hiba, mert a tömören egymásmellé helyezett műkifejezések mindegyike ismert fogalomsorozatokat és fogalomkapcsolatokat jelez, miket bővebben kifejezni vagy megmagyarázni nem a jogszabály feladata. Végül pedig az, hogy a régi törvény ugyanezt az elgondolást negatív módon (nem lehet), az új cikk pedig pozitív módon (lehet) fejezi ki, magábanvéve ugyancsak nem hiba, mert az első esetben az elgondolás alanya jóhiszemű, a második esetben rosszhiszemű s így végeredményben, amit ma a jóhiszeművel szemben nem lehet, az a jövőben a rosszhiszeművel szemben lehet érvényesíteni, ami egy és ugyanaz. Kérdés azonban az, hogy a 10. cikk az a kifejezése, hogy „a váltót rosszhiszeműen szerezte, vagy a megszerzéssel súlyos gondatlanságot követett el" kifejezése pontosan ellentétes vetülete-e a régi törvény „jóhiszemű kifejezésének, avagy nem mond-e többet, vagy nem mond-e mást? A mai állapot szerint a váltóbirtokos jóhiszeműségét vélelmezni kell. Az az adós, aki a váltóbirtokos jóhiszeműségét kétségbevonja, a váltóbirtokos rosszhiszemét köteles