Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - A büntető és a polgári ítélet viszonya

338 BÁLÁS P. ELEMÉR mondaná ki, hogy a katonai bíróságnak a csendőrségi fegyverhasználat jogtalanságát megállapító büntető ítélete volna az előfeltétele annak, hogy a polgári bíróság kártérítést állapíthasson meg a fegyvert jogtalanul használó csendőrökkel szemben. Szószerint idézem a P. HL 466/1930. kúriai ítéletnek idevágó részét: , A magyar kir. Kúria fenti (t. i. 49. számú) jogegységi döntvényében félre nem érthető szabatossággal jelentette ki, hogy amennyiben a magánjogi igény érvényesítésének jogalapja, vagy feltétele a büntető bíróságnak elítélését tartalmazó jogerős ítélete, akkor a polgári bíróság a különleges jogszabály tartalma szerint kötve van a büntetőbíróság ítéletéhez. Természetesen ily különleges jogszabály esetén a polgári bíró kötve van a felmentő határozat ténymegállapításához is, mert a kártérítés jogalapja, vagy feltétele csak az elítélés (marasztalás) lehet. Ebből(?) folyik, hogy a katonai bíróság hatásköre alá tartozó csendőrség fegyverhasználati cselekményét a katonai bíróságok mindenkivel szemben joghatályos módon döntik el és e jogerős megállapítással szemben a polgári bíróság nem bocsátkozhatik többé annak vizsgálatába, vájjon a magánjogi (kártérítés szempontjából e kérdésben forgott fegyverhasználat nem minősíthető-e jogellenesnek s ekként kártérítési marasztalásra alkalmas jogalapnak stb." Abból az előzményből, amire az ítélet hivatkozik, egészen más folyik, mint amit a Kúria ítélete levon ibelőle: az, hogy különleges jogszabály nem lévén, a polgári bíróság szabadon állapíthatja meg. jogos volt-e a fegyverhasználat. Csak a fellebbezési bíróság ítéletének indokolása hivatkozik a kir. Kúriának egy ítéletére, melynek indokolása a következőket mondja ki: „Mihelyt jogerős megállapítást nyert, hogy a fegyverhasználat jogosan történt, e jogerős megállapítással szemben a polgári bíróság nem bocsátkozhatik többé annak vizsgálatába vájjon a magánjogi kártérítés szempontjából a kérdésben forgott fegyverhasználat nem minősül-e mégis jogellenesnek." Ez az ítéleti indokolás semmi esetre sem jogszabály, tehát nem tekinthető olyan „különleges" jogszabálynak sem, amilyen a 49. számú polgári jogegységi döntvény szerint előfeltétele annak, hogy a polgári döntési joga korlátozva legyen. De nem ilyen a Ktbtk. 8. §-a s az 11921 :XLII, t. c. 25. §-a sem. Még kevésbbé megnyugtató a Kúria ítéletének döntése arra való tekintettel, hogy a csendőrségi fegyverhasználat jogosságát a konkrét esetben nem is a katonai bíróság állapította meg. hanem a katonai bíróság előtt vádemelésre jogosult illetékes parancsnok, úgy hogy a katonai bíróságig el sem jutott az ügy. Egyfelől tehát az a helyzet, hogy a büntető bíró ítéleti döntése egyáltalában nem köti a polgári bírót az általános eW szerint, másfelől azonban konkrét esetben egy nem-bírói hatóság döntése már akadálya volna annak, hogy a polgári bíróság kártérítést ítéljen meg! A fegyverhasználat jogosságának kérdésében nem lehet figyelmen kívül hagyni a rendőrség fegyverhasználatáról szóló 1932: XIII. törvénycikk előkészítésének anyagát. E törvénynek a felsőház bizottságában történt tárgyalásáról szóló bizottsági jelentés a következőket közli: „A fegyverhasználat jogosságának elbírálása tárgyában esetenként működő bizottság eljárására vonatkozólag a m. kir. belügyminiszter kijelentette, hogy annak szabályozása nem a törvénybe, hanem a végrehajtási