Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A részvénytársaság és igazgatósági tagja közötti jogviszony

A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÉS IGAZGATÓSÁGI TAGJA 23 semmi dogmatikai akadálya nincs annak, hogy az igazgatósági tagokat a részvénytársaság megbízottjainak és képviselőinek tekintsük. Sőt épen a belső egyesületi jognak az igazgatósági tagokra való közvetlen alkalmazása ütközik dogmatikai akadályokba, jelesül abban az esetben, ha az igazgatósági tag nem tagja az egyesületnek, vagyis, ha nem részvényes. Az egyesületen kívül álló személyre ugyanis nem lehet az egyesületi jogot alkalmazni. Egyébként is a belső egyesületi, - u. n szociáljogi - kategóriák sokkal kiképzetlenebbek, mintsem hogy ezeknek a kérdéseknek megoldására alkalmasak lehetnének. Alig hiszem, hogy bármi eredményre lehetne jutni azok segítségével másképen, mint épen az elkerülni kivánt individuális mágánjogi tételelek alkalmazása útján. Végül pedig a jogi személyek realitási elmélete nem több egy Németországban ezidőszerint erősen elterjedt jogbölcseleti felfogásnál, melyet tételes jogi kérdéseknél mindenesetre nagyon óvatosan kell kezelni. III. Arra lehetne gondolni azonban, talán a német törvénykönyvek támasztják alá azt a konstrukciót, amely szerint az igazgatósági tag szervi minőségét már a részvénytársaság egyoldalú jogügylete, az u. n. kirendelés által nyeri el, ameiy konstrukció mellett viszont bajosan lehet az igazgatósági tagok teljes joghelyzetét egy további önálló kétoldalú jogügylet felvétele nélkül megmagyarázni. így megfontolandó, vájjon abból a tényból, hogy a HGB mellett másodlagos jogforrásként alkalmazadó BGB 27. §. 1. bekezdése értelmében „az igazgatóság a közgyűlés határozata által rendeltetik ki" és hogy a BGB-ben csak ez az egy rendelkezés szabályozza az igazgatósági tagság elnyerésének kérdését, nem lehet, vagy nem kell-e azt a következtetés levonni, hogy a kirendelt önmagában a közgyűlés határozata által, tehát az egyesület egyoldalú ügylete alapján válik igazgatósági taggá. Nézetem szerint ez a kérdés tagadólag döntendő el. Az idézett törvényhely u. i. csak a kirendelés módját szabályozza, de nem határozza meg annak joghatását. Egy szóval sem mondja a BGB azt, hogy a kirendelés folytán a megválasztottak igazgatósági tagokká lettek volna és hogy az igazgatósági tagság elnyeréséhez ezen felül egyéb jogi tények szükségessek ne lennének. A kirendelés szó ilyen érteimezére minden alapot nélkülöz. Vagyis a választás ugyan elégséges a kirendeléshez; de a kirendelés nem elegendő az igaztósági tagsághoz. A BGB-nek az egyesületi jogról szóló fejezete csak azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek az egyesület szervezetét rendezik és amelyek az általános kötelmi joggal szemben speciális szabályokként jelentkeznek. Ez a fejezet tehát csupán feladatköréhez maradt hű akkor, amikor annak a kérdésnek a szabályozására szorítkozott, hogy milyen speciális egyesületi-jogi aktus szükséges az igazgatósági tagsági helyek betöltéséhez, vagyis, hogy milyen módon kell az egyesületnek akaratát kinyilvánítania cselekvő szervének megalkotása alkalmával, - és nem rendelkezett abban a tekintetben, hogy az egyesület egyoldaló akaratnyilvánítása már önmagában jogosítja, sőt kötelezi is-e a kirendeltet a tagsággal járó funkciók ellátására. Abból a tényből, hogy a BGB egyesületi jogi része nem rendelkezik ebben a tekintetben, nem szabad azt a következtetést levonni, hogy az igazgatósági tagság létesítéséhez további jogi tényre nincs szükség. Az egyesületi jog ezirányú hallgatásából helyes következtetés mellett az folyik, hogy ebben a kérdésben a magánjog általános szabályai érvényesülnek. Az általános szabályokkal pedig nem egyeztethető össze olyan konstrukció, amely valamely személy (a részvénytársaság) egyoldalú ténykedéséből más személyre (t. i. arra, akit a részvénytársaság igazgatósági tagul megválaszt) jogokat és kötelezettségeket származtat. A magánjog ugyanis egyoldalú jogügyleteket nem ismer el általános kötelem fakasztó ténynek és kötelén mozgató erőt csak akkor tulajdonít azoknak, ha különös jogszabály azt úgy rendeli. De ily esetekre is áll az a fundamentális jogtétel, hogy egyoldalú cselekvésével csak az róhat másra kötelezettséget, ki ilyen tartalmú előnyös joghelyzetben (hatalmasság) van; — amely előnyös joghelyzetnek viszont a másik fél részéről hasonló tartalmú hátrányos jogállapot (alávetettség) kell hogy megfeleljen. Az egyesületi alapszabályok ugyan elvileg létesíthetnek az egyesületi tagok irányában ilyen alávetettségi helyzetet. Azonban egyfelől nemcsak egyesületi