Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - Házassági jogi tanulmányok. Az eljegyzés

HÁZASSÁGI JOGI TANULMÁNYOK 321 értelmében a csalódást okozó jegyesre hárulnak át. .4 terhelő hatások eszerint a törvény által rosszalt, de nem tilos, csupán közömbös cselekményhez vannak fűzve. 19. A kötendő házasság céljából tett kiadások erejéig az alaptalanul visszalépő jegyes a másik jegyesnek és e jegyes rokonainak kártérítéssel tartozik. (Ht. 3. §.) A törvény szavai a ht. által terjedelmében korlátolt kártérítési igényre utalnak ugyan, valóban azonban az, ami az alaptalanul visszalépő jegyest terheli, megtérítési követelés. Hiszen kár alatt elmélet és gyakorlat egyaránt pusztán a vagyoni hátrányt magát érti. És pedig érti anélkül, hogy ezt akár azzal a céllal hozná összefüggésbe, amelynek elérése végett a hátrány bekövetkezett. És érti anélkül, hogy ezt a hátrány bekövetkezésének a módjától, vagyis attól tenné függővé, vájjon a vagyoni hátrányt szándékos költekezéssel, vagy szándékos egyéb jogi ténnyel okozták-e? Ahoi valamely meghatározott céllal determinált és szándékos vagyoni áldozattal találkozunk, ott nem a kártérítés szabályai állanak, de a költekezés megtérítésére vonatkozók. Valahányszor tehát a ht. 3. §-ában szabályozott „kártérítést" kutatjuk, a „kiaüások" útján eszközölt költekezés elvei felé kell fordulnunk. És ezek alkalmazása közben a készkiadásoknál sem szabad megállanunk. Sőt kiadásnak kell vennünk mindazt a tényleg beállt vagyoni áldozatot is, amelyet akár a jegyes, akár annak a ht. szerint értendő, —. törvényes és házasságon kívüii rokonai — ugyan nem készkiadás útján, de más vagyoni, nem ajándék természetű és a kiadásokkal egyívású költekezéssel hoztak. A ht. 3. §-a alá ső kártérítés tehát többek között annak a követelése is, hogy az alaptalanul visszalépő jegyes mentesítse a másik jegyest, vagy annak a rokonát, ama kezességvállalás vagy adósságátvállalás alól, amellyel ez magát a kötendő házasság céljából megterhelte. És pedig már az ily kezesség vagy adósságátvállalás függésének az ideje alatt is. A ht. 3. §-ban kiemelt kártérítés költekezés jellege igazít el ama kérdésekben is, amelyek az eljegyzéstől való alaptalan visszalépéssel kapcsolatban a damnum emergens és a lucrum cessans a megtérítésére vonatkozóan felvetettek. Ezekre a megkülönböztetésekre ugyanis itt szükség nincs. A 3. §. kártérítése mindazt a kiadást és mindazt a kiadásjellegű egyéb tényleges vagyoni áldozatot öleli fel, amely a kötendő házasság céljából történt. Nem kevesebbet, de többet sem. Ezt pedig egészen és függetlenül attól, vájjon az alaptalanul visszalépő jegyes a tett vagyoni áldozat révén általában, vagy annak egész, vagy pedig csupán bizonyos része erejéig gazdagodott-e vagy sem? A kártérítés t. i. ebben a mindjárt tárgyalandó ajándék visszatérítésétől élesen elüt. Elüt tényállásban, mert a kártérítés csupán arra a vagyoni hátrányra vonatkozhatik, amely kiadás, vagy kiadás jellegű egyéb tényleges vagyoni áldozatban állt. Kiadás jellegű pedig az oly egyéb vagyoni áldozat, amely nem tartalmaz a vétkes jegyes javára szóló juttatást. Ezzel szemben áll a vétkes jegyesnek az eljegyzés jeléül adott, vagy a kötendő házasság okából ajándékozott dolog, vagy egyéb vagyonérték adásában, vagyk a vétkes jegyes vagyonkörébe került ingyenes vagyoni juttatásban állt vagyoni hátrány Ht. 3. §. Jogállam XXXII. évf., 8—9. füzet. 21